Mai világban miért olyan nagy mumus az ismerkedésben párkapcsolatokban az anyuka?

Azért ez elég erősen ki van sarkítva. Gondolom, ami itt, "juj, hát egyáltalán kapcsolatot tartok fenn vele", a gyakorlatban inkább az, hogy pasas hazaér este 7re/8ra a munkából, a felesége várja, hogy együtt tölthessenek egy kis időt, a pasas meg inkább még egy órát telefonál, skype-ozik az anyjával napi szinten, meg minden mukkanására ugrik, hogy jaj, elfogyott szegénynél a só... nem egy ilyet láttam, szóval ez már-már népbetegség.

Egy értelmes nő különbséget tud tenni aközött, hogy melyik, az anyjával élő férfi anyapicifia, meg melyik az, aki nem. Én vőlegényem is anyjával élt 28 évesen, mikor megismertem, most, 4 év múltán költöztünk össze. Rajta láttam, hogy nem az a típus, aki nem tud leszakadni anyu szoknyájáról, meg aki letoj engem, ha anyuci elsipákolja magát. Épp eleget láttam anyámék házasságában ezt, ha ilyen lett volna, lehet más téren akármilyen jó, azonnal lapát.

Az meg, hogy régen természetes volt, nem azt jelenti, hogy jó volt. Azért nem váltak, mert ciki volt, nem azért, mert olyan baromi boldog lett volna bármely nő is, hogy az anyósa mondja meg neki, mit csináljon.