Akik azt mondják hogy régen is ugyanolyanok voltak az emberek a párkapcsolatokban mint ma azok nincsenek azzal tisztába hogy személyiségünk nagy mértékben befolyásolja a társadalmi hatás és a szocializáció?

Igazad van, mostanában például nem hallani tömeges arzénes mérgezésekről, pedig milyen "idilli" lehetett.

"A korabeli magyar társadalomban még szokás volt, hogy a fiatal lányok leendő férjeit a családjuk választotta ki, a szülők döntésüket a lányaikra erőltették, tehát nekik mindenképpen el kellett fogadniuk az így választott jövendőbeli párjukat. A kényszerre a válás sem jelentett volna megoldást, hiszen a válás intézménye akkoriban még nem volt társadalmilag elfogadott, kivéve esetleg azokban az esetekben, ha a férj alkoholista vagy erőszakos volt. Az első világháború idején, amikor a harcképes férfiakat az Osztrák-Magyar Monarchiáért küldték harcolni, Nagyrév megfelelő helynek tűnt szövetséges hadifoglyok elszállásolására. A hadifoglyok a faluban korlátozott szabadsággal bírtak, így az ott élő nők közül sokan „szerezhettek” maguknak egy vagy akár több külföldi szeretőt is, amíg a férjeik távol voltak. Amikor azonban a férfiak visszatértek, a többségük elutasította feleségük bonyodalmas szerelmi viszonyait, és korábbi életüket, életmódjukat szerették volna folytatni.

Ebben az időben kezdte el a bába titokban meggyőzni a falubeli asszonyokat – akik szabadulni akartak nehéz helyzetükből –, hogy mérgezzék meg férjeiket: ehhez használjanak arzént, melyet légyfogó-papírok kiáztatásával szereztek."

Csak olvass 100-200 éves regényeket/novellákat, azokból simán lejön, hogy az akkori emberek sem voltak különbek a maiaknál. Olyan kor még nem volt, amikor csak a nőtlen férfiak látogatták a kuplerájokat...

Annyi a különbség, hogy manapság könnyebb a másik háta mögött szervezkedni, hála a technológiának, de ez a sunyi viselkedés nagyon is kortalan, és emberi.