Tényleg annyira boldogok vagytok, mint amennyire annak "kell" lennie egy anyának?
válasza:Nekem alapvető gondjaim vannak, ezért kérdeztem. A külsőmmel nincsen semmi, alig változott rajtam valami, szerencsés vagyok ilyen értelemben.
A gondok ott kezdődnek, hogy nem ilyen voltam, mint amilyenné az anyaság tett engem. Megint csak nem a külsőmre gondolok. Sminkelem magam, tornázni járok, ezek megmaradtak. A kapcsolataim felé irányulnak a gondok.
Egyrészt és leginkább, ott van a párom. Nem ezt a nőt vette el. Nem kiabálok vagy ilyesmi. Egyszerűen olyan görcsössé váltak a napjaim(/napjaink). Ellőtte képes voltam valamilyen szinten lazítani. De most ahhoz hogy mindenem zökkenőmentesen menjen, tartanunk kell magunkat olyan szabályokhoz, amik 3 gyerek mellett rendkívül nehezek. Észrevettem, hogy a legapróbb dolgokon felhúzom magam. Velem sokat kiabáltak gyerekként, ezért én eldöntöttem, hogy nem fogok velük. Nem is szoktam. De ez meg azt szüli, hogy olykor azt érzem megbolondulok. Na és ezek az apró feszültségek gyűlnek fel bennem olyan szinten, hogy reggel olykor felkelni sincs kedvem, de komolyan. 2 évente születtek, a legnagyobb 5 éves, a középső 3, a legkisebb 1.
Érzem, hogy a párom is érzi, hogy egyszerűen amikor mondom valamelyiknek, hogy "jól van semmi baj", valójában ő tudja, hogy majd kiborulok tőle, de szeretném, ha egészséges lelkű emberek lennének és nem ordibálásban nőnének fel.
Például ma is. Eléjük raktam a reggelit az asztalukra ( a két nagyobbnak). Mondtam nekik a középső miatt, hogy várjanak meg, amíg kiszaladok a konyhába, addig ne igyanak. Na persze addig nem nyúltak hozzá, amíg kiértem. Persze, hogy kiborította a középső. Mindegy, arrébb pakoltam az asztalt, hoztam újat neki, mondtam, hogy egyenek majd én feltakarítom, annyit mondtam neki, hogy kértem, hogy ne, legközelebb várjanak meg. Mikor végeztem a feltörléssel (szőnyegre öntötte), kihoztam a kicsit, hogy odaadjam neki a tápszert. Mellettük ültem, ők meg elkezdték egymás felé tologatni az asztalt. Mondtam, hogy ne csinálják. Aztán a középső annyira felhúzta magát, hogy erőből eltolta és mind a két pohár kiborult. Hirtelen megszólalni sem tudtam. A kaja, minden csupa tea lett. Másodszor takarítottam úgy utánuk, hogy kértem, hogy ne. Értem én, hogy kicsik magamat hibáztattam, mert én adtam oda nekik az első esetnél. De ennél kértem, hogy ne. Ráadásul ovisak és bölcsisek, ott is csinálnak ilyet. Annyira kiborultam, de már rájuk szólni sem volt erőm. Csinálhattam másodszor a reggelit.
Kiszolgáltatottnak érzem magam a helyzetnek. Tudom, én akartam őket. A párom segít, nem ezzel van a gond. Egyszerűen azt érzem, hogy sokkal erősebbek, mint én. A két nagy már konkrétan cinkosok, de alapvetően látom rajtuk, hogy boldogok és ezért éri meg. Lehet velük beszélni, hogy mit miért kell, de van, hogy nem tudom elmagyarázni tízszer, és akkor jön, hogy hisztiznek. Alig várom, hogy menjenek oviba, bölcsibe. Szeretek velük lenni, és várom ,hogy délután legyen, de sokszor már ott kezdik.
Egyrészről rá vagyok görcsölve, hogy minden rendben legyen, másrészről meg próbálok türelmes maradni. Na ez a kettő nem megy. A párommal sem beszélek ingerülten vagy ilyesmi, csak azt mondja, hogy látja rajtam, hogy néha csak úgy elmerengek és nézek a semmibe, nem is hallom olykor, hogy mit mondanak és hogy ez megrémíti. Engem is.
Ez változni fog?
válasza:De, nagyon sok mindenen változtatnék, sok dolgot másképp csinálnék, főleg így utólag.
Soha nem láttam rózsaszín szemüvegen át a világot, most sem. De a gyerekeim a legnagyobb csoda az életemben, nem érdekel a rosszabbik oldala, mert nem számít.
válasza:Szerintem az a bajod,hogy mindent a saját valladon akarsz cipelni...nem kiabalni kellett volna veluk a fenti esetben,hanem rongyot adni a kezukbe,hogy takaritsak fel..azert van atmenet az allando orditozas es a fegyelmezes/neveles kozott. ..
Nálunk 6,3 es fel evesek..a nagyok mar szinte teljesen önállóak,kepesek ra,csak hagyni kell őket...ha kiborul,leesik,eltorik,nem baj..de hozzak helyre(nyilvan nem szilankosra tort poharakat takarittatok el veluk,de igenis lassak,hogy az o felelősségük)
válasza:
válasza: válasza:Igen én is jól érzem magam így és ahogy az egyik hozzászóló írta,olyan,mintha mindig is lett volna a gyerek!
A párommal jól elvagyunk,nyugodt babánk van(4 hós). Engem mondjuk(igen már most!) az szokott felhúzni,ha délután lefekszünk aludni(általában csak hétvégén ha a Férjem is itthon van) akkor elalszik,majd én is és mikor épphogy elkezdek jól aludni(kb 30perc) azonnal fel kel hogy Ő már nem álmos.na ez bosszantó nekem jelenleg!
válasza: válasza:Anyának lenni nem könnyű. Nagyon sokáig, amíg nem volt védekezés a gyereket nem áldásnak élték meg, hanem tehernek. Aztán amikor a világháborúban kihalt a lakosság nagy része, jött ez a kampány, amivel a nőket a gyerekszülésre akarták ösztönzi, hogy a gyereknevelés az csupa móka és kacagás, és aki nem így érzi, az szaranya. És ez a kampány a mai napig megy, hiszen fogy a lakosság, és próbálják ösztönözni a nőket a szülésre.
Közben meg ez a családmodel teljesen életképtelen. A fiatalok elköltöznek otthonról, mert ugye mindenkit zavar a nagymama, nem akarnak alkalmazkodni egymáshoz. 3 gyereket lásson el 2 ember, úgy, hogy az egyik abból dolgozik?! Hát, ne haragudj, de aki azt mondja, hogy ezt élvezi, az hazudik. Régen a nőrokonok együtt nevelték a kicsiket.
Gondolom elég régóta otthon vagy már, 3-4 éve biztos. Nincs 5 perced leülni elolvasni egy újságot. Nekem csak 2 gyerekem van, de már azon röhögök, hogy ilyen nonszensz vágyaim vannak, hogy pl. ne zavarjanak a wc-n. Minimum, nem? Nem, nem az.
Neked is segítség kéne, hogy ne borulj ki a hétköznapi dolgokon, mert ebbe tényleg bele lehet bolondulni.
Ráadásul a mai világban mindenki arra törekszik, hogy mindent megadjon a gyerekeknek. A szülők a gyerekeik vágyteljesítő gépjeivé alakultak, és az édesanyák ebbe belerokkannak.
Nekem 7,9 évesek a gyerekeim. ÉN is most borultam ki rájuk.
Festettük a nappalit, az egész házban iszonyat kupi, ráadásul a konyhában meg csőtörés lett. Szóval szombat reggel azt sem tudtam, hogy hova kapjak. Erre lejött a két gyerek. Hát, hogy mi a program a hétvégén, hova megyünk, mit játsszunk. Mondtam, semmit, takarítok. Hát, erre jött a rinya, hogy nekik milyen borzasztó szar nyaruk van. Erre nálam is kiborult a bili, mondtam, hogy fordítva ülnek a lovon. Amikor látják, hogy mi van itthon, akkor mondjuk rossz volt a kérdésfeltevés, eleve. Azt kellett volna kérdezni, hogy mit tudnak segíteni, nem még kiakadni, hogy nem érek rá velük foglalkozni. Megmondtam nekik, talán eddig először, hogy nem azért élek, hogy őket szórakoztassam. Ez új volt nekik. A lányom segített takarítani, a fiam vinnyogva elvonult. Hát, ez van, sajnos.
Szerintem te is kezd el őket minél előbb erre szoktatni, mert egy 5 személyes családban életre szóló rabszolga leszel, és nem is fognak megbecsülni.
És fogadj babysittert, és menjetek el kettesben szórakozni a férjeddel, ez is nagyon fontos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!