Tényleg annyira boldogok vagytok, mint amennyire annak "kell" lennie egy anyának?

Én pont, hogy azt gondolom, hogy de, baromi nagy a különbség 1 és 2, illetve 2 és 3 gyerek között. Én vagyok a 11-es válaszoló, írtam, hogy boldog vagyok, élvezem az anyaságot, de ugye nekem csak egy van.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amúgy csak eleinte volt eszik-alszik babám, később marha rossz alvó lett, most 2 évesen is 1-2x még kel éjjel, eddig volt az 5-6 is. De mivel ő van csak egyedül, ehhez is tudok/tudtam jó pofát vágni, és megrántani a vállam, hogy ez van, ő ilyen, nagyobb bajom ne legyen. De őszinte leszek: a mindennapi apró nehézségekkel együtt is baromi idillinek és boldognak érzem az életünket így hárman. És bizony bennem van, hogy nem biztos, hogy akarok még egy gyereket, ahogy eredetileg terveztük, mert igenis fosok attól, hogy ez az egész totálisan felborul. Most így boldog a gyerek, mert sokat foglalkozunk vele, boldog a férjem is, meg én is, mert van én-időnk, és van időnk egymásra is. Igen, önzőség, mert ez tulajdonképpen a saját kényelmem féltése, vállalom, de nem gondolom, hogy ez feltétlenül baj. Most ez a helyzet így jó a családomnak, nem fűlik a fogam ahhoz, hogy megkockáztassam, hogy őrültek házává változik a nyugis és boldog kis életünk, és esetleg arra gondoljak, még ha kimondatlanul is, hogy nem kellett volna...

És hát igazából itt is megerősített ebben néhány válasz, én nem akarom magam egy nap abban a helyzetben találni, hogy a gyerekeimnek ugrálok egész nap, miközben az én eltűnt, a mi, mint házaspár meg szintén. Szerencsém, hogy a férjemben is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, így vita sincs ebből.

Bocs, ha valakit megbántottam, nem állt szándékomban, és persze nem állítom, hogy minden többgyerekes családban ez van, de a válaszokból is látszik, hogy van, ahol igen. És hát nem tudhatom előre, milyen lapot húzok...

Én egyszerűen nem értem ezt a lepontozás-mániát. Tök mindegy, hogy egyet ért e a kérdezővel, és leírja, hogy bizony néha csordultig tele van a bakancsa, vagy azt mondja, hogy minden happy és így tökéletes minden, ahogy van, valaki jön és lehúzza az egészet.

Utálatos dolog ez a lepontozás és nem fogom fel, hogy miért nem lehet a másik ember véleményét tiszteletben tartani.

Szóval: teljesen megértelek, bár én még nem tapasztaltam meg, hogy milyen az élet három gyerekkel. Azt gondolom, hogy néha elkellne egy kis segítség, hogy legyen időd és energiád másra is, amit szeretnél, bármi is legyen az.

Bárki jó, akire nyugodt szívvel rábízod a gyerekeket, akár nagyszülők, akár más családtag, vagy barát vagy fizetett bébicsősz, csak szusszanj egyet, és szállj ki egy kicsit a mókuskerékből.

Megértelek, mert nekem is 3+1 gyerekem van. 3 egy "alombol", ők kb kétévente születtek. Iszonyú nehéz volt velük, mert nem teljes embert kívánt ez a feladat, hanem másfelet kb, de egyedül voltam rá. Akkor lett jobb, amikor a kicsi kétévesen bölcsibe ment, és visszamentem dolgozni. Addig csak daráltam a napokat, a rengeteg feladatot, amivel 3 kisgyerek ellátása jár. Emlékszem, neha félálomban voltam, amikor mesét olvastam vagy barbieztunk. Mégsem adnám egyiket sem semmiért.

Már ők nagyok, 18 és 14 év között.

A házasságunk tönkrement, elváltunk sajnos. Újra férjhez mentem, és most van egy 4 hónapos fiam. Vele igazan boldog vagyok. Örülök, hogy reggel felkelek, és ő ott van. Nagyon kiegyensúlyozott jó baba, éjjel alszik.

Pedig nehezen indult, a terhesség egy rémálom volt sok problémával. A baba sem volt egészséges, már most alakul.

A tesók imádják. A férjemmel is nagyon jól vagyunk,férfi és nő maradtunk, akik szerelmesek egymásba.

Nálunk most nagyon szép minden 😀

Utolso vagyok.

Azt meg hozzáteszem, hogy 20 éve ugyanilyen dolgokkal boldogtalan, feszült és túlterhelt lettem volna. Az éjszakai szoptatás és fejés, a baba betegsége, az állandó orvoshoz járás mind kikészített volna.

A férjemmel balhéztunk volna,miért csak ennyit itthon, miért nem segít többet. Most értékelem,hogy értünk dolgozik, ezt meg is mondom neki. Így örömmel jön haza hozzánk.

A boldogság rajtunk múlik elsősorban.

Nem olvastam a hozzászólásokat.

Aki úgy áll hozzá, mint a kérdező, hogy várja a mindent elöntő nagy boldogságot, a csodát, a filmes kliséket, az kva nagyot fog koppanni.

Reálisan kell hozzáállni a gyerekvállaláshoz. A gyerek érkezésével minden megváltozik. Nem rosszabb lesz, csak másabb. Rengeteg feladatot, munkát, tennivalót ad és mellé boldogságot is, hogy legyen erőd a másnaphoz is. Kialakul egy szoros kötelék közted és a gyermeked között és ez erőt fog adni a feladatokhoz, és ha megcsinálod, akkor boldogságot, elégedettséget fogsz érezni. Büszke leszel magatokra. Rá. Lesz hiányérzeted. Aludnál, reggeliznél végre du. fél 3kor, moziznál, úsznál, vennél egy szép nadrágot, melltartót. És venni is fogsz, legfeljebb nem rögtön, mint a gyerek előtt, hanem hétvégén. Minden szervezés kérdése. Néha muszáj lemondani dolgokról, ez ezzel jár, kompromisszumok nap mint nap.

Nem olvastam a hozzászólásokat.

Igen, én annyira boldog vagyok, de szerintem azért, mert még nem született meg a baba. Hamarosan érkezik, és akkor ez megváltozik, azt hiszem.