Anyukák! Ti mindig boldogok és jókedvűek vagytok?

Szerintem azt jelenti, amit mondott az ismerősöd, hogy nagyon csak a külvilágot figyeled, és másokkal vagy elfoglalva: hogy másoknak mennyivel jobb, mennyivel jobban csinálják, mennyivel ügyesebbek stb. Pedig mindenkinek megvan a maga baja, hidd el.

Én néha boldog vagyok, néha nem. Hogy miért? Mert néha elég az ami épp van, néha meg másra vágyom, és ez tesz boldogtalanná. Mert nem találom meg néha önmagam, és többet, mást akarok, mint amiben jelenleg élek, mint amit jelenleg csinálok. De ilyenkor tudom, hogy a fő ok én magam vagyok.

Így átérzem, amit érzel, viszont nem szabad ebbe ennyire belelovalnod magad, mert akkor soha nem látod meg az életed szép oldalát. Mert ne mondd hogy nincs neki! Biztos hogy van! Csak valahogy meg kell találnod az egyensúlyt önmagad és a jelenlegi életed között! Ne vágyj többre, hanem most ebben találd meg a szépséget (a gyermekedben biztos találsz). S járj el több helyre, próbálj meg többet mosolyogni, és ne görcsösen társaságot keresni. Csak kicsit lazábban.

Ha pedig nem vagy olyan ember, aki könnyen ismerkedik, vagy eleve nem akarsz, akkor tényleg próbáld élvezni azt ami neked jutott.

Sokszor a külvilág hatásai rányomják a bélyeget a mindennapokra, de ebből kizökkenteni magad csak te tudod.

Keress magadnak tanfolyamot, vagy kisgyerekes programokat, ahol találkozhatsz más anyukákkal is, esetleg csak levelezz valakivel, aki meg tud nyugtatni, fórumozz.

Ha van lehetőségetek, menjetek játszóházba. Ha nincs, nézz a neten programokat hétvégére, amiket családoknak, gyermekeknek szerveznek. Bábszínház? zenés gyermekfoglalkozások. Játszótér? Az ilyen helyeken a gyerekek egymásra találnak - ha a felnőttek nem is, én sem, csak engem nem zavar.

Én kettővel vagyok - a "nagy" 2,5 éves, dackorszak közepén. Pici 5,5 hónapos. Ő most fogzik, 4. éjszaka (és nappal) nem alszunk, hulla vagyok. Nagy pörög, hisztizik, vele menni kell, mert túl sok az energiája, de tegnap este a másik véglet, folyamatosan lázas :( De délelőtt a 2,5 óra játék így is megvolt: puzzle, mese, babázás, "birkózás"... Szóval nem panaszkodni alarok, és megértelek téged is....csak sokkal könnyebb, ha "megrázod magad", erőt veszel magadon és pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz, különben becsavarodsz....

Munkahelyeden nincs más gyermekes anyuka? Akivel összejárhatnátok?

Menjetek kirándulni, állatkertbe, aztán Apa is biztos csatlakozik hozzátok, nem akar kimaradni a mókából :)

Egyébként: boldog vagyok, de nem mindig jókedvű, és sokszor kimerült.

Bennem most egy csomó kérdés merült fel:

Egy barát kizökkentene a helyzetből vajon?

Hogy érzed? Erre lenne szükséged? Elég lenne, ha valaki odafigyelne rád? Magányosnak érzed magad, az a baj?

Pároddal mi a helyzet? Mi a gond? nem tudsz kilépni a kapcsolatból és újult erővel keresni egy másik férfit, aki boldoggá tenne?

Régi barátok nincsenek, akiket felkereshetnél?

Nincsenek semmiféle program felétek, ahová kisgyerekkel mehetsz? Baba-mama klubok, gyerektornák vagy valami hasonló?

Ha gondolod írj privit, én jó vagyok lelki szemeteskukának (értsd jó értelemben)! :)

Néha az is segít, ha egyszerűen csak rázúdítod valakire a terhedet!

Merre felé laksz? :)

Boldog vagyok, de valamikor kimerülök, és akkor jön a boldogtalanság, rosszkedvűség.

Nemrég költöztünk ki vidékre, a község lakóit nem ismerem még, amikor magányos vagyok kimegyek a gyerekkel a játszótérre, és beszélgetek az anyukákkal.

Nagyon sokat segít, hogy van baba-mama klubbunk, minden pénteken összejár a társaság, programok vannak (bp-i állatkert, szentendrei skanzen, stb), így ezekhez lehet csatlakozni. Felétek nincs ilyesmi?

Gyerekorvos rendelőjében is mindig elbeszélgetek Anyukákkal, ha a közelünkben laknak, akkor megkérdezem mikor szoktak sétálni, nincs e kedve közösen menni.

Teljesen megértelek egyébként, az a baj, ha boldogtalan vagy, az kihat mindenre, és az taszítja az embereket, mert ugye mindenkinek megvan a saját keresztje.

Fel a fejjel!

Hasonlóan vagyok néha én is.

Olykor boldogtalan, letört, egykedvű vagyok.

Hobbi? Mi az? Én is vágyom egyre, de nem tudom mi érdekel.

A játékok a fiammal néha engem is untatnak, ő is egyke. De próbálok jó kedvűen állni hozzá.

Barátok... kevés van. Vagy nincs is. De mostanság újra tele a játszótér, legalább a gyerek jól elvan.

Merre laksz? Én nagyon szívesen ismerkednék.

Amúgy lassan 3 éves fiam van, én 28 vagyok és Pesten élünk.