Mi az a boldogság? Mitől leszünk igazán boldogok? Mikor érzem magam majd anyának?

A baba ellátása nagyon monoton ,szórakoztatóvá kell tenni...játszóház, barátkozás más anyukákkal.....ki kell mozdulni vagy begolyózol:) és persze hogy jobb lesz és boldog leszel ha nem csak otthon ültök és takarítasz ellátod a babát:) Még nagyon az elején vagy....sok minden fog a helyére kerülni :)) Gondolkodj pozitívan, kicsit kényeztesd magad...legyen 1 nap amikor régi barátokkal talizol, beszélgettek!!

Hát a boldogság meg igazán boldogság elég tág fogalom....mindenkinek mást jelent :)

Szerintem megelégedni azzal a jóval (a babával és a férjeddel) akit kaptál és kihozni mindenből a maximumot :) lazítani, bohóckodni...

Hát őszintén szólva se nem a korosztályod nem vagyok, sem az életünk nincs egy szakaszban, de hirtelen azt gondolom, hogy nem -e lehet, hogy az merül fel, mint sok anyukánál ilyenkor, kis depi, hogy csak összezárva a babával és nincs sok társasága, stb?

Ill. bocsi de mi meg épp babát szeretnénk, egyet pedig elvesztettünk, szóval gondolja arra, hogy mi lenne ha ez nem lenne, mindjárt boldog leszel!

Jah, és az én kapcsolatom 8éves, szóval egy hosszú kapcsolat, család nem jár minden nappal nagy happy érzésekkel, mint egy esküvő vagy mint a pozi teszt, ezt ne várd, inkább egy kiegyensúlyozott életet ad, ami nagyon hiányozna ha nem lenne a párod, a babád, aki nap mint nap szeretnek téged, csak úgy magadért.

De a férjed a baba születése előtt is ilyen volt? Gondolom igen. Nézd, én is úgy vagyok vele, hogy persze alapvetően takarítok meg minden, de házicselédje senkinek nem lennék. Ezért nem is házasodtam volna össze egy olyan emberrel, aki mellett csak cselédnek érezhetem magam, mert minden itthoni feladat csak az én dolgom.

Szerintem beszéld meg a férjeddel, hogy nem járja, hogy mindent te csinálsz. Persze te vagy most otthon, szóval úgy igazságos, ha te több házimunkát végzel, de azért azt ő is megteheti, hogy pl. a tányérját berakja maga után a mosogatóba (csak példának szántam), vagy alkalom adtán el is mosogathat, stb. Két felnőtt embernek ezt tudni kell megbeszélni.

A másik, hogy ha te úgy érzed, hogy nem jó neked, hogy egész nap otthon vagy, akkor az nem megoldható, hogy a férjed legyen gyed-en? A kérdésed kapcsán merült fel bennem az a gondolat, hogy "persze csak ha ő is akarja", de milyen érdekes, hogy az sose merül fel, hogy az anya ilyen szempontból mit akar. Persze tudom, hát a nők szülnek, evidens, hogy ők maradnak otthon, de azért manapság már az apák szerepe is annyit változott a gyerekek életében, hogy szerintem bőven belefér az is, ha ők maradnak otthon. Érdemes lenne erről is elbeszélgetnetek. Munka után hazamenni, és úgy együtt lenni a férjeddel és a babátokkal, az talán más lenne, nem tenne olyan fásulttá, jobban tudnád élvezni a dolgot.

De mondom, ehhez mind az kell, hogy meg tudjátok beszélni egymással, hogy mit szeretnétek. Kommunikáció nélkül nem megy semmi.

Szerintem 2 dolog van:

kicsit depressziós lehetsz, de nem súlyos. esetleg próbálj szólni szakembernek.

a másik, hogy túl sokat éltél egyedül és nagyon megszoktad. Az életed sosem lesz a régi, ne is vágyódj utána.

Nem tudom, mennyire rendetlen a férjed, de a házasság erről is szól, hogy a másikat a gyengéivel együtt szeretem. Nagyon fárasztó és káros dolog azon puffogni, hogy a nappaliban hagyja a zokniját, meg kell tanulni mosolyogva elpakolni utána, hidd el, valószínűleg ő is elsiklik valamilyen idegesítő tulajdonságod felett.

A babával van egy ilyen gyakorlati oldala, hogy tényleg próbálj babás közösségbe járni, bár szerintem ebben az állapotodban ez nem tenne téged boldogabbá.

A másik ugyanez, amit a férjedre írtam:

Meg kell tanulnod szeretni ezt az önátadást!

Egyébként sokkal inkább anyának fogod magad érezni, ha majd kicsit mozgékonyabb és kommunikatívabb lesz a gyerek és ha pl azt mondja, hogy Anya! az nagyon jó érzés!!

Nem lehetsz már ugyan az aki voltál,feleség vagy és anya.Most egy fejlődésen mész keresztül,és éppen folyamatában vagy annak,hogy kialakítsd új önmagad.Ha rátalálsz akkor újra kiegyensúlyozott,és egy új,boldog ember lehetsz.

Jó lenne ha tudnál valakivel beszélni erről,de miért is nem teszed ezt a pároddal?Ha vele kommunikálsz ezekről az érzésekről,akkor az építi a házasságotokat.Ha jobban megért téged,mert beszélgetsz vele,akkor lehet hogy figyelmesebb lesz és nem hagyja a nappaliban a zokniját.:)

Ne legyen bűntudatod az érzéseid miatt,szerintem minden nő;bár imádja a férjét,és a gyerekeit,nem is csinálna vissza semmit;mégis nosztalgiázva gondol arra,hogy milyen is volt még függetlennek lenni...mennyivel egyszerűbb volt az élet!