Mikor tört rátok az "anya vagyok érzés" és ezzel együtt a boldogság?

nekem depim nem volt ugyan de én se a "szülőágyon születtem anyává" :)

van ilyen. szépen lassan ahogy teltek a napok, hetek, egyre jobban szerettem és egyre szorosabb lett a kötődés :)

mára már földöntúli szerelmet érzek iránta :)

az első pár napban, na jó kb. 1 hónapban mikor számomra csak egy irtó édes kisbaba volt és tényleg fel se fogtam, hogy az én babám, nagyon lelkifurdalásom volt, hogy nem úgy érzek iránta mint a többi anya, úgy látszik vannak olyan anyák akiknek idő kell.

nemsokára elmúlik a pocakfájás, kinyílik az értelme és meglátod nem is arról szól az anyaság amiről most, teljesen meg fog változni, csodálatos lesz és minden vele töltött percért hálás leszel :)

ugyan így voltam. amikor már jobban aludt éjjel, kipihentebb voltam, akkor más színben láttam a világot. amikor először rám mosolygott, majd nyújtotta a kezét, amikor sírt mert beütötte a fejét és hozzám bújt...stb., azokban a pillanatokban öntött el a melegség. amikor már látod, hogy megfog egy tárgyat, ügyesen játszik vele, rájön dolgokra, kúszik, mászik a lakásban, amikor tépné a virágokat, de előtte rádsandít, hogy lehet-e, persze tudja, hogy nem, amikor kicsit tépi a hajad, pedig csak simogatni akar, amikor kimondja az első szót tudatosan, feláll, illetve tesz néhány lépést feléd, akkor majd igazán boldognak fogod érezni magad.

egyébként meg tesszük a dolgunkat, néha rettentően fáradságos, de mindig csinálnak valami újat, amitől büszke leszel, boldog. én pl. végig telefonáltam a családot, a barátokat, amikor kijött az első foga, pedig tök természetes dolog, mégis nagy dolognak számított.

én is voltam psziciháternél, mert komoly alvási problémákkal küszködtem, olyan kimerültség lett urrá rajtam, hogy a tejem is elapadt. kaptam gyógyszereket, szedhettem nyugodtan, mert nem szoptattam, azoktól jobb lett a közérzetem egy hét alatt.

ilyenkor a hormonok is közrejátszanak, annak rendeződése lehet több hónap is, nálam legalább is ez volt.

egyébként anyukám mondta, hogy az első félév az igazán nehéz, utána könnyebb. bizonyos szempontból valóban könnyebb, mert megismered a babád alaptermészetét, el kezd kommunikálni, azaz a síráson kívül mást is csinál, viszont jobban kell figyelni rá, nem lehet csak úgy az ágyon hagyni, mászik bele mindenbe...stb. mégis jobban élvezem a mostani időszakot (11 hónapos a lányom), mert sokkal magabiztosabb vagyok, tudom, hogy mikor éhes, mikor fáradt, miért sír...így könnyebb ezekre reagálni.

kitartást neked, és ha úgy érzed, hogy nem javul a helyzet, az érzelmi világod, irány az orvos!

Szia!

Ne aggódj én igy is voltam vele! Sokan mondták,hogy már mikor terhesek voltak előjöttek az anyai ösztönök meg ilyenek! Hát nekem nem pedig tervezett baba volt és nagyon vártuk már!

Én is meg voltam ijedve,hogy nekem ezek az érzések nem jönnek elő de tényleg az idő múlása mindent megold!

Lehet hogy vannak olyan anyukák akik egyből érezték hát én nem!

Nekem is el kellett hogy telljen egy pár hónap már pontosan nemtudom,hogy mennyi mikor éreztem hogy anya vagyok és nem csak " muszájból " gondozom a kisfiamat!

Ne aggódj elő fognak jönni az anyai érzések :D!

Nekem 1,5 éves a kisfiam és meghalnék érte annyira nagyon szeretem :)!