Mikor tört rátok az "anya vagyok érzés" és ezzel együtt a boldogság?

Kislányom 2 és fél hónapos, de én még mindig csak azt érzem, hogy teszem a dolgom, ellátom a babát és kész...mert muszáj. Egyszerűen nem hiszem el, hogy anya vagyok, és hogy innentől kezdve ez vár rám. Soha nem voltam bulizós, nem is vágyok rá, nem is éreztem magam eddig ambiciózusnak, és a baba is tervezett volt, de most mégis bezártnak és semminek érzem magam.

Babám hasfájós is, képes egész nap ordítani...(sok mindent kipróbáltunk, de tudom, hogy csak az idő oldja meg). S az állandó üvöltésbe is bele fogok kattanni...

Tudom menjek pszichológushoz, de talán annyira még nem vészes a dolog.

Csak egyszerűen nem vagyok boldog.

Nehéz.

Más valaki érzett így?