Anyukák! Ti mindig boldogok és jókedvűek vagytok?

Én néha vagyok jókedvű, belefáradt, boldogtalan vagyok. Nagyon nehéz. S valahogy mindenki elkerül minket, nekem soha nem alakul ki anyukás barátság, valahogy mindig úgy alakul, hogy velünk nem barátkozik senki. S ez az anyaság is nagyon nehezen megy. Mindig kitalálni valami szórakoztatót, vicceset, mivel egykém van, folyton keresni neki kisbarátokat, amik soha nem úgy jönnek össze, valahogy mindig kimaradunk, lemaradunk, nem vagyunk fontosak. Unom már ezt a helyzetet. Sajnos alapjában véve sem vagyok boldog, párommal rossz a kapcsolatom, otthon sivár az élet, én is elég 0 vagyok, nincs hobbim (azt sem tudom mi legyen az), dolgozom, bölcsizünk és kész. Nincs baráti társaságom, anyukák, akikkel együtt gyerekeznénk vagy ilyesmi. Boldogtalan anyuka vagyok, de olyan lehetetlen is, mert nincsenek ötleteim hogyan tovább, mit csináljunk, folyton csak azt nézem, hogy másoknál zajlik az élet, feltalálják magukat, összejárnak. Már beleőrülök ebbe. Egy ismerősöm mondta, hogy kezdjem el élni a saját életemet és majd vonzom az embereket. Jó, éljem a saját életemet, de ez mit jelent?