Tényleg annyira boldogok vagytok, mint amennyire annak "kell" lennie egy anyának?

Ilyen, amit leírsz nincs. Az élet sosem tokeletes.. valami mindig mashogy alakul. Persze attol lehet boldog az ember, de az nem egyenlo azzal , h minden tokeletes.

Mi boldogok vagyok de nem happy end es nem csoda. Hanem valóság, vannak neha vitak es fáradt napok, de mi boldogok vagyunk, 2 gyerekunk van a kisebbik 10honapos es minden rendben , tipikus gondjaink vannak. Pl elromlott az auto nem alszik a gyerek vagy hisztis , nem akar enni/ aludni stb

De nem csoda , hanem élet! Hianyerzetem van, h kicsit valtoztaka melleim, testem a regi pedig almodni se mertem arrol h olyan maradok mint voltam. Rengeteget sportoltam regebben mostmar csak toranzok es futok neha.

Meg neha hianyzik h kettesben legyunk vagy vasarnap lustalkodjunk.

Aki így tekint az anyaságra, az ne szüljön, mert hatalmas csalódás lesz!

Sajnos​ azt látom, hogy sok nő akkor tekint így erre, ha nagyon sokáig küzd a babáért. Idealizálja az egész terhesség-gyereknevelés témakört. És minél nagyobb csalódás neki a valóság, annál jobban bizonygatja kifelé, hogy igenis, minden màsodpercen veszett boldog, a gyerek egy csoda, a házassága jobb, mint valaha, az élete egy tündérmese, ez itt a rózsaszín happy end.

Nem kell semennyire boldognak lenni az anyaságtól, ne a gyerektől várja valaki, hogy innentől boldog lesz. Ugyanúgy tenni kell érte, mint előtte. És ugyanúgy lehet ideges, szomorú, fáradt, vagy kétségbeesett is. Csak azt valamiért nem "illik" bevallani.

Szeretem a gyerekeimet, de ha visszamehetnék az időben bizony védekeznék! Az első gyerek abszolút nem tervezett volt, még esemény utánit is vettem be, de már késő volt...

Hosszú a történetem, de csak bízhatok benne, hogy happy end lesz a vége!

Hiányérzet? Tele vagyok vele, mikor reggel fel kell kelni már arra gondolok hogy bárcsak már este lenne és feküdhetnék vissza..

[link]

"20 ezer felnőtt boldogságszintjének változásait vizsgálták 1984 és 2010 között, különböző élethelyzetekben. A szülőket arra kérték, hogy egy tízes skálán értékeljék a boldogságukat az első gyerekük születését megelőző két évben és az azt követő esztendőben. Az eredmények szerint a gyermekáldást követő egy esztendőben átlagosan 1,3 ponttal csökkent a "boldogságszint". A házastárs vagy a munkahely elvesztése ugyanakkor 1 ponttal, a válás pedig 0,6 ponttal vetette vissza a boldogságérzetet."

A szülés nem volt egy rózsaszín boldogságfelhő.

Örültem, hogy minden rendben volt, hogy egészséges. De tele voltam félelemmel a szülést illetően. És persze volt alapja, oka, egyáltalán nem volt benne semmi jó és szép.

Az első napok, hetek is idegeskedéssel, izgulással teltek, hogy mit hogyan csináljak, jól csinálom-e, minden rendben van-e, biztos, hogy rendben van-e.

Viszont úgy általánosságban egy csoda ez az egész. De a szülés előtt is azt gondoltam, hogy csoda.