Kisgyerekes anyukák, boldogok vagytok?

amikor látom hogy semmit nem teszek hiába, akkor tele vagyok kedvvel, tervvel, élettel és boldog vagyok

(pl látom, hogy jobb munkahelyre is piacképes vagyok, többet fogok keresni és már szervezem is pl házhoz rendelem a gyerek tornatanárát, így nem éri a gyermeket hátrány az miatt sem, hogy esetleg ha fáradt vagyok, hanyagolnám. Vagy pl látom, hogy mivel úszni járunk szépülök, erősebb, energikusabb vagyok és érdekes módon a bőröm is letisztult, egyenletes, vagy látom, hogy egy plusz tanfolyammal már van is kapcsolatom még jobb m.helyre, szóval van miért tanulni)

amikor viszont nem pozitívan nézek a világra, hanem azt, hogy már megint elromlik a fűtőtest, nyikorog az ajtó, leszakad a konyhaszekrény, hogy úristen hol élek én, vagy hogy a gyermek még mindig nincs rendben teljesen,pedig évek óta masszázs, torna megy, és hogy gyerekkoromban sem gondoltam volna, hogy ez vár rám felnőtten, akkor boldogtalan és depresszív vagyok.

rájöttem, hogy abban, hogy milyen szemmel nézem a világot és teszek e érte hoy jobb leyen, hoy meglátom e a leheteőségeket a poblémákban is, vagy hogy felőröl az élet , hatalmas szerepe van annak, hogyan élek. kipihent vagyok e, normálisan étkezem e vagy nem.

jól mondják, a test kihat a lélekre, a lélek a testre

Igen.

Mégis változtatnék, ha lehetne: nem főállásban, csak részmunkaidőben dolgoznék (ha tehetném), hogy többet lehessek a fiammal.

Én igen :) Miért? Nehéz megmondani, hát egyszerűen nagyon szeretem a gyerekeimet, és ők is engem, ez már önmagában boldoggá tesz. Okosak, egészségesek, jókedvűek, aranyosak, és plusz még nagyon szépek is :D Nincs okom szomorúnak lenni. Persze ehhez az kell, hogy az életem más területein is rendben legyek, különben hiába, hogy nagyon szeretjük egymást, még nyilván nem tudnék boldog lenni. De nekem most szerencsére minden klappol, a férjemmel is szuper jó a kapcsolatunk, anyagi gondok nincsenek, bár nem vagyunk gazdagok, de nincs olyan probléma, ami nyomasztana, tele vagyok tervekkel a jövőre nézve, tanulok is, hobbijaim is vannak, szóval tök jó minden.

Amin változtatnék az az, hogy több programra járnék a kisebbik fiammal (ő van most itthon, 7 hónapos, a nagy már iskolás), babatornára, ilyesmikre. Autóval könnyebb lenne viszont, mert sokszor a rossz idő miatt nem indulunk el, vagy mert utazgatni pont ugyanannyi idő, mint maga a program, és az már nem fér bele a napba.

De már dolgozunk az ügyön, csak hát először a jogsit kell megszerezni, aztán veszünk kocsit.

Igen. Van két csodás gyerekem, akiket akartunk.

Amin változtatnék, hogy lenne egy harmadik is. Sokkal több energiára vágynék, mert gyakran nagyon fáradtnak érzem magam. Szeretem a munkám, de ha annyira jól élnénk, akkor nem dolgoznék még pár évig, utána is kevesebbet.

Hat, ez erdekes kerdes.

Elegedettnek elegedett vagyok az eletemmel, bar nemsokara szulok es epp nem dolgozom, de amugy van biztos munkahelyem, hitelmenetes lakas, 2 autonk, ferjem is jol keres, nincsenek tehat anyagi problemaink es hianyerzetem sincs: nem vagyom ujabb, jobb autora, nagyobb lakasra, ilyesmi.

Ferjemmel regota vagyunk egyutt, vannak hullamvolgyek, de elegedett vagyok.

Viszont szorongok es aggodom sok mindenen: az egyik gyerekemnek nagyon nehez termeszete van, 100 ember turelme sem eleg mellette, az oviban is feltem, hogy nem jol baratkozik, sokat gyotrom magam es forgolodok almatlanul hogyan lehetnek jobb anyja, hogyan tudnam segiteni, hogy boldogabb, konnyebb elete legyen, jobban beilleszkedjen, kevesebb csalodas erje, elfogadjak es szeressek masok is a nehez termeszetevel egyutt is. A masik gyerekemmel nagyon sokszor van egeszsegi problema, neha egesz komoly is, van ami eveken at tarto kezelest is igenyel, szoval miatta meg ezert aggodom sokat. Nemsokara szulok, nehez problemas terhesseg, meg mindig elfog a felelem neha, tenyleg egeszseges lesz-e, felek a szulestol, hogy ne tortenjen semmi gond.

Szoval nem vagyok kiegyensulyozottan nyugodt, optimista es magabiztos magamban es az eletemben, emiatt klasszikus ertelemben boldog sem.

Tehat en leginkabb magamon valtoztatnek, a sajat hozzaallasomon, az elethez, a problemakhoz. De egyszeruen nem tudok, hiaba szeretnem.

El tudom kepzelni, ha jobban elengednem magam, jobban biznek magamban, a jovoben, a gyerekeimben, akkor az tobb valtozast is magaval ragadna. Akar olyat is, hogy munkahelyet valtok, akar olyat is, hogy minosegileg is mas kapcsolatom lenne a ferjemmel es pl az idorol idore felmerulo hullamvolgyeket is jobban kezelnem, akar meg is elozhetnem. Jobban el tudnam fogadni a gyerekeim (akar termeszeti akar egeszsegi) "tokeletlensegeit" es egy oriasi suly esne le.

Na ez az eszmefuttatas ugy tunik, mintha egy tehetetlen, akarat nelkuli szerencsetlen no irna 😁, pedig ennyire nem gaz, csak nem tudom jol erzekeltetni az aranyokat. 😊