Mit lehet tenni ilyen kisgyerekes barátnőkkel? Érdemes megpróbálni visszaszerezni?

A férjem budapesti elitgimnáziumba járt, de ő maga első generációs és nem is gazdagok. Én jó egyetemre jártam, de szintén kívülállóként (a szüleim nem gazdagok és nem tartoznak a kulturális elithez). Mi nem állunk rosszul, jut pénz lakásra, nyaralásra, de a többi barátunk...adriai nyaraló és sokkal jobb helyen lakás.

Őszintén, minket ez inkább felemel, mint lehúz. Én nem irigykedem, hanem szeretnék a gyerekemnek hasonló életet biztosítani (a mi esetünkben ez nemcsak a pénzről szól), és ezért megteszünk mindent. Nekik megtették a szüleik, mi meg szülők vagyunk, megtesszük a gyerekünk helyett, ha van rá lehetőségünk.

A te barátnőid is inkább megpróbálhatnának felfelé kapaszkodni a szamárlétrán, mint oda se nézni, ha valakinek jobb és irigykedve azt mondogatni magukban, hogy nekik ez jutott. Mert ez nem igaz.

Én hagynám őket, mert egy igazi barát szerintem nem így viselkedik. Sőt, egy igazi szülő sem ezt a kasztosodott életet akarja a gyerekének megmutatni.

Miért nem kérdezed meg, hogy tudnál e segíteni neki anyagilag? Akiben ilyen érzések vannak, annál biztosan zűr van pénz terén. Mi van ha alig futja kajára? Lehet, hogy te nem dicsekszel, de neked biztos nem kell átélni azt a félelmet, ami talán bennük van! Csak egy kis emberség kéne és odafigyelés rá máris nem születne ilyen kérdés.

Miért is nem szabad anyagi segítséget nyújtani rászoruló barátnak?

Én is hagynam oket. Ebbol már sehogy se lesz normalis barátság, ha találkoztok ezutan, ha nem. Mindig mondta nagymamám, szor a szorrel, suba a subaval..barátságra is igaz sajnos.

(Hasonlo tortént velem is, a barátnommel még ovodába is egyutt jártunk, mondhatom 25 évig barátok voltunk, mig meg nem szuletettek a gyerekek, nála is és nálunk is… Kulfoldon élunk, Svájcban, mikor mentunk haza, mindig meglátogattuk, vittuk az ajándékokast. stb. o be se hivott bennunket a lakásba, mondvan rendetlenség van..mint kiderult o is irigy volt. Pedig nem élunk hivolkodoan, a facebookra se posztolok surun, hogy merre vagyunk, mit csinálunk..mégis, ot ez annyira rosszul érinti, hogy nem áll velem szoba már.)

Bevallom, van, hogy olykor én is irigykedem. Szerencsére nem állunk annyira rosszúl, de pl. nyaralás nem fér bele és meg kell nézni mire költjük. Van jó pár kisgyerekes ismerősöm, akik sokkal jobban állnak (menő babacuccok, babafotózás,nyaralások) DE én ettől ugyanúgy jóban vagyok velük, sőt ősztől dolgozni szeretnék és mellette tervezek tovább tanulni is. Inkább motiválnak és nem fordulok el tőlük.

Ha neked fontos a barátságuk kicsit próbálkozz, de ha nem látod rajtuk a hajlandóságot, akkor ne erőltesd.