Csak engem irritál, amikor kisgyerekes anyukák többes számban beszélnek olyan cselekvésekről, ami csak a kisgyerek csinál (pl. jóllaktUNK, fáj a hasUNK st. )? Ezt nagyon modorosnak találom és nevetségesnek.

- Éjjel már nem szopunk.

-És a férjed hogy viseli? :))))

Viccet félretéve, én élőben nem ismerek ilyet, valószínűleg meglepődnék rajta.:)

Nekem mindegy, hogy ki hogy beszél, engem inkább akkor irritál, mikor megbotránkoznak azon, hogy és én miért nem. Néha még így próbálnak be is vonni ebbe engem is, meg a gyereket is.

Bár szerintem még mindig jobb, mint a gügyögés. Na attól aztán végképp kész vagyok, ha gügyögnek a gyerekhez. Meg mikor a sajátjához csak gügyög ő is, meg az egész család, aztán csodálkozik, hogy nem tud rendesen beszélni.

Volt egy ilyen a családunkban, akkoriban csak a nagycsoport volt a kötelező, aztán mikor nagycsoportos lett a gyerek, akkor szembesültek azzal a szülők, hogy a közvetlen családon kívül, akik kb. minden nap látták a gyereket és gügyögtet neki, szinte senki sem értette, hogy mit beszél a kisfiú... de eszükbe se jutott, hogy ők rontották el..

Szerintem pár dolognál elnézhető, pl milyen jót játszottunk, ugye leginkább ő élvezte de én is részese voltam, alig aludtunk az éjjel, ez is rendben, orvosnál voltunk/kaptunk időpontot nekem ez is belefér, és a betegek vagyunk, ez általában rám is igaz, ha rá is, még használam a menjünk aludnit is, hiszen mellette próbálok úgy tenni, mintha aludnék, és a menjünk fürödnit is, ahol szintén kell a segítségem.

Azt sosem mondanám, hogy elestünk, beütöttük a kezünket, kakiltunk vagy ilyesmi. Szóval amit csak ő csinál annál nem használom.

Szerintem pont az hangzana furán, hogy pl a lányom kapott időpontot az orvoshoz.

Vagy mikor még pici és azt mondod megette az ebédet(pedig etetni kell) biztos jön a kérdés, hogy de jó, egyedül?