Nagyon rosszul reagáltam, hogy lehet ezt még jóvátenni?

3 éves a kisfiam, mostanában bármit főzök, bármit adok reggelire, vacsorára, uzsonnára, semmi nem jó, mindig már kell. Főleg nasikat akar(na), szerencsésebb esetben gyümölcsöt... Most a vasárnapi ebédnél (volt húsleves, kétféle hús, rántott karfiol, ezekhez párolt zöldség, krumpli, uborkasaláta.)... kb. 20 percig sikítva hisztizett, hogy egyik sem jó, hanem ő kubus gyümölcspürét akar enni ebéd helyett (ilyen: [link] Ez alatt türelmesen ismételgettem, hogy ebédeljen meg szépen, utána megeheti, megkínáltam az összes fogással. Végül kezdett eldurranni az agyam, mondtam, hogy most már ha nem fejezi be kidobom az ablakon a püréjét, de erre még jobban rákapcsolt, már szó szerint sikított, hogy neki csak az kell, a kiszedett ételt elkezdte leszórni a földre... én pedig végül fogtam és tényleg kihajítottam az ablakon (panelban lakunk, szóval ledobtam a harmadikról...). A férjem szerint nem vagyok normális. Én is bánom, mert nem akarom arra nevelni, hogy így oldja meg a konfliktushelyzeteket, és azt sem, hogy azt gondolja, hogy bármit is ki lehet dobálni az ablakon az utcára ha nem kell... Mondjuk tény, hogy úgy ledöbbent, hogy abbahagyta a hisztit és megebédelt :D... de mégis nagyon bánt hogy ezt csináltam. Amikor fektettem le aludni, akkor mondtam neki, hogy butaságot csináltam én is, elismerem, de szeretném ha normálisan enne, mint korábban (pár hete csinálja ezt amit fentebb leírtam), mert úgy lesz egészséges, úgy fog megnőni, stb.. Ti még mondanátok neki valamit ha felébredt?...