Nagyon rosszul reagáltam, hogy lehet ezt még jóvátenni?

"A férjem szerint nem vagyok normális. "

Igaza van. Kidobod az ételt az ablakon, mert éppen rossz passzban vagy? Ezt nevezem ám példamutatásnak. És akkor még csodálkozol, hogy a gyerek miért hisztizéssel és csapkodással vezeti le a feszültséget. Jó, hogy néha elszakad a cérna, ez természetes egy kisgyereket nevelő szülőnél, de azért mindennek van határa, és ahogy te viselkedsz, egyszerűen... kiábrándító. Jól írja az egyik válaszoló, ilyen hőségben még a felnőtteknek sem esik jól a hús, krumpli meg leves - sokkal jobb választás a gyümölcspüré. De te inkább kidobod az ablakon, mert nehogy már a kölyök döntse el, mit szeretne enni. Az meg röhejes, hogy azon szórakozol, hogy milyen "jól" "megnevelted" a gyerekedet az idegbeteg módszereddel.

Mindeki hibazhat. Szerintem inkabb arra keress/talalj megoldast hogy megszuntesd ezt a hisztit meg viselkedest hogy sikit es a foldre dobalja az etelt.

Ott kuldtem volna be a szobajaba azon nyomban....ne te borulj ki! Urald a helyzetet, probalj kovetkezetes lenni es megallitani a hisztijet. A nasit megmutatod neki hogy "na most jol nezd meg, ez az amit nem fogsz megkapni mert nem ettel rendesen."

Ennyi.

Igen, pont akkor használ az ember röhögős smiley-t (kettőspont dé, tudod), amikor annyira bán valamit. Hiába írod, hogy nagyon sajnálod, üvölt rólad, hogy csak azért mondod ezt, hogy szimpatikusabbnak mutasd magad és együttérzőbbek legyenek veled. Az álszentségnél nincs rosszabb. Azt is írtad, hogy nahát, csak ordibálni kellett vele és máris kiangyal lett belőle, a rémültségtől még hisztizni is elfelejtett, milyen könnyen ment, tök jó. Felemészt a bűntudat, mi? Képzelem.

Lehet, hogy ma "csak" 25 fok van, de egész héten meg lehetett halni a melegtől, és te a kánikulában is nehéz, tömény ételekkel akartad etetni. Arról pedig hallottál már, hogy a gyerekeknek folyamatosan változik az ízlése? Bátyám 5 éves koráig folyamatosan paradicsomlevest kért enni, aztán hirtelen megutálta, azóta se eszi meg. Ráadásul van olyan, amikor az ember egyszerűen csak nem kíván valamit, nem dől össze ettől a világ. És fogadok, hogy te is szoktál úgy érezni, hogy például "hú, de ennék most egy gyümölcslevest". Ilyen esetben te simán megcsinálhatod magadnak és megeheted. Ha viszont a gyereked kíván meg valamit, akkor "elszakad a cérna", mert hát hogy képzeli már.

Azt az ennivalót meg úgy sikerült legyűrnie, hogy megfélemlítetted. Engem is megijesztene, ha egy nálam négyszer akkora ember kapna dührohamot és az ablakon dobálózna kifelé - úgy követném az utasításait, mint egy pincsikutya. Ez a módszer a gyereknek a legkárosabb, de az is igaz, hogy a szülőnek a legkényelmesebb.