Mai, "modern" anyák! Elmagyaráznátok nekem?
Először is szeretném elmondani, hogy mások véleménye olyan szinten nem érdekel, hogy változtassak a dolgokon, tudom, hogy mindenkinek úgy kell a dolgokat intéznie, úgy kell élni, ahogy az ő családjának megfelelő. Ennek tudatában vagyok. A kérdés arra irányul, hogy ezt azok MIÉRT mondják, akik nem így élnek/gondolkoznak.
A lényeg az, hogy ezen az oldalon és a valóéletben is azt tapasztalatom, hogy egyes feleség- és anyatípusokat elítélnek ma.
Nem értem, hogy miért probléma az, hogy én a hétköznapokban nem terhelem az otthoni dolgokkal a férjemet. Ma az a divat, hogy anyukák imádják hangoztatni, hogy "az övé is a gyerek". Ezzel nincs is gond. De azért mégiscsak a férj dolgozik általában napközben és az anyák vannak otthon a gyerekkel. Elhiszem, hogy a nők is kifáradnak az otthonlétben. 3 gyerekem született 5 év alatt, a kicsi még csak 1,5. Egy elég nagy házban élünk ( 2 vendégszoba, 3 fürdő, viszonyításképpen, hogy tudom, milyen nagy házat takarítani), még sincs az, hogy az, hogy a férjem munkából hazajövet még takarítani, főzni segítene vagy a gyerekeket rábíznám hosszú időre. Elfogadom, hogy ő is elfáradt, sőt talán jobban mint én.
Például egy konkrét kérdésem ez lenne: miért nem hagyjátok a párotokat éjszaka aludni, és várjátok el, hogy keljen a gyerekhez, ha egyszer ő másnap dolgozni megy, ti meg pihenhettek másnap, ha a gyerek is pihen?
Sok nő miért nem érzi, hogy átlendül a ló túloldalára? Oké, hogy otthon van egy csomó dolog. De a másikat miért nem lehet megérteni?
Még egy dolog. Itt mindig leszúrják azt, aki azt írja, hogy szülés előtt előre megfőz a párjának. Ez miért annyira elvetemült dolog? Másnak miért esik nehezére, mikor előtte gyakorlatilag pihenni van otthon (azokhoz szól, akiknek valóban nehezére esik!) Oké, hogy vannak nagyon extra terhességek, ami borzalmas, de az átlag mégsem annyira elviselhetetlen még a vége felé sem, hogy ne lehetne egy pár adag kaját megcsinálni, ha meg annyira rosszul van, akkor orvoshoz kellene menni, hogy megnézzék minden oké-e mert azért haldokolni a vége felé sem normális, valamint nem is arra az időszakra értem a főzést, nem a szülés hetére. Vagy annyira azért még sincs rosszul?
Ismerek például egy párt, ahol a gyerek körül, amit csak lehetett apuka csinált. Munka után ment haza, hogy ellássa a gyereket, mert anyuka kiborult délutánra. Már csak éppen nem szoptatott apuka. Na de sebaj, második gyerek már tápszeres lett, így apuka is aktívan részt vehetett az éjszakai kelésben, anyuka sokszor nem is kelt. Az ilyen nők mit éreznek? Más is fáradt, de nekem ilyenkor megkérdőjeleződik az érzése a párja iránt. Semmi sajnálat nincsen benne, hogy az a szerencsétlen másnap olyan helyre megy ahol meg kell felelnie, ő meg otthon lesz?
Miért drámáznak ma annyit az anyák? Szerintük milyen egy ilyen párhoz hazamenni?
Ja és hogy eloszlassuk a kételyeket, nem egy slampos, topis nő vagyok. Műkörmöm van, sminkelem magam, még otthon sem vagyok melegítőben, figyelek magamra, edzeni járok heti négyszer.
Ennek ellenére én beérem azzal, ha a párom délután játszik a gyerekekkel, nem kell hogy segítsen nekem, ha elmegy valamerre a gyerekekkel az teljesen jó, de sokszor előfordul, hogy én viszem el otthonról a gyerekeket egy kicsit "őrjöngeni", ha látom, hogy a párom nagyon fáradt, hadd pihenjen. Általában azt főzök, amit ő kér, mikor hazajön kávéval várom (direkt nem iszok igazán előtte), és figyelek rá. Cserébe ő is rám. Ez ma miért ritka? Mi ez a nagy feminizmus, ami már konkrétan a másik nemet nyomja el gyakran?
Az egész kérdés arra irányul, ameddig az anya otthon van a gyerekekkel és hétköznapkora illetve, a férfi munkanapjaira. A kérdés lényegében: a férfiak rendes munkaidőben eltöltött munkája miért nem egyenlő egy EGÉSZ NAPOS gyerekkel + háztartással eltöltött nappal? Miért van még második műszakja a férfiaknak munka után?
Kedves Kérdező!
Nem olvastam végig a válaszokat,csak hirtelen annyi jutott eszembe a kérdésedről,hogy sajnállak.
Az én férjem nálunk része a családnak,nem csak azért tartjuk ,hogy hordja haza a pénzt zsákkal.
És nem,nem helyettem csinál meg itthon dolgokat,hanem társak vagyunk,és kiveszi a részét egy csomó mindenből.
És írtam ,hogy sajnállak,azért mert ezt az én férjem SAJÁT MAGÁTÓL csinálja,Igénye van rá,hogy itthon ne csak egy fekvő dísz legyen.Amit sosem csinál,mosás,vasalás porszívózás, felmosás.Minden mást teljesen magától,hiszen felnőtt egészséges ember,és nem egy mamahoteles pénzhordó.Sajnálom ,hogy a te férjed a családját,az otthonát,egy "második műszaknak" érzi.
És az én férjem, akkor is figyel rám,ha nyűgös vagyok,és és fáradt,és nem cserébe valamiért, hanem mert szeret.
nem olvastam végig, mert nem vagyok kíváncsi a kamuzókra meg a blődségekre.
Szóval. Lehet (sőt biztos), hogy otthon több a munka. DE. És ez a nem mindegy. Aki otthon van, magának osztja be az idejét, sokkal szabadabb, és hiába több a dolog, ha nincs keretbe zárva, egyszerűbb. Nem hiába akarna mindenki szabad munkarendet.
Én anno megkérdeztem, hogy ki mit készített kaját, amit le lehet fagyasztani, amíg kórházban vagyok. Minden voltam, csak értelmes ember nem. Pedig nem vagyok sem házicseléd, se rabszolga, egyszerűen az utolsó két hétben otthon voltam (előtte végig dolgoztam), és nem esett nehezemre. Ha nekem nem gond, a férjemnek, akit szeretek, pedig könnyebbség, akkor miért ne tenném meg???
Én sem várom el, hogy bármit csináljon, nem követelem, ugyanakkor ő segít magától, pl. mosni-teregetni mindig ő szokott. Nem nagy művelet, de megcsinálja. Nekem is van műkörmöm, magamnak csinálom. Én mondjuk itthon nem csípem ki magam, de csak azért nem, mert sajnos nem nagyon van olyan ruha, amiben jól érezem magam (túlsúly van még, de dolgozom rajta). Amíg a kicsi alszik, tornázok, mondjuk azt is itthon. SEMMI segítségem nincsen, szülők-nagyszülők, mindenki messze van, napi dolgokban nincs kire számítsak. Mégis megoldom, nem szalad a ház, mindig van főttkaja.
Teljesen egyetértek veled, egyesek nagyon túlzásba esnek. Bár van egy olyan érzésem, hogy itt csak előadják, amit igazából szeretnének, közben mindent ugyan úgy megcsinálnak, a ffi meg ledöglik a kanapéra meccsetnézni mikor hazaér. Szar ügy.
Az jutott még eszembe, hogy voltam nálunk volt már olyan felállás, hogy férjem volt a balesete miatt otthon a másfél évessel, én pedig dolgoztam.
És eszembe sem jutott az, hogy mikor hazaértem, akkor lerázzam a gyerekeket, mivel egy normális ember örül a saját gyerekének! Ráadásul én főztem még akkor is, éjszaka még szoptattam és nem esett nehezemre!
Férjem akkor azt mondta, hogy most már érti milyen nehéz az itthonlét.
A hosszú válaszaid mellett mit csinál a másfél évesed?Kivel van?Mert hogy nem vele foglalkozol,az biztos.Jah,így könnyű...
De nem sajnálom tőled.Én képzeld azok táborát erősítem,akinek a férje abszolút semmit nem csinál otthon,mindig én keltem fel a gyerekekhez,mindent én csináltam,mikor nőttek,akkor kezdtett el részt vállalni néha a nevelésben,mert már"elég nagyok voltak",hogy tudjon vele mit kezdeni.De én is voltam fáradt,kimerült,de megcsináltam,és nem mindent 100%-ban,hanem néha az épp elég kategóriában.
Viszont szóvá tettem igenis,hogy tessék többet foglalkozni velük,mert most mi van?Reggel elviszem oviba őket,majd ledolgozom a 8,5 órát,majd elmegyek értük,és lám,minden rám vár,főzés,mosás,takarítás,gyereknevelés+ellátalás.Húú,de ügyes vagyok,bezzeg én munka mellett is tudok gyereket nevelni..
Jahj hagyjuk már,utálom akkor is az ilyen bezzeganyákat.Igen,van aki olyan,hogy érti,hogy ketten vállaltak gyereket,a nő is meg a férfi is,van aki nem,van aki csak add a pénzt a többit megcsinálom,pl.te....
Na és mi van akkor,ha más másképp csinálja?
Sógoroméknál 3 gyerek,ott az anyuka kímélve,sógorom minden női es férfi munkát megcsinál,az asszony meg elbabázgat,szoptat,más dolga nincs csak azzal az egy gyerekkel foglalkozni,a nagyobbakat is a sógorom viszi oviba,néha meg amikor van kedve ő megy értük.Ők így csinálják.Nen sajnálom tőlük,mindenki úgy csinálja,ahogy akarja és tudja.
Esetedben engem az zavar (a válaszokat nem olvastam), hogy teljesen egyoldalú ez a nagy gondoskodás. Mert te kíméled a férjedet mindentől, de neki eszébe nem jut valaha is kímélni téged, mondjuk hogy szökőévenként egyszer te is átaludhassál egy éjszakát... Itt a kölcsönösség az, ami teljes egészsében hiányzik a történetből. És ennek semmi köze a modernséghez, mert aki szereti egymást, az régen is megosztott a másikkal jót is, rosszat is, kellemeset is, kellemetlent is. Neked is meg kell felelned másnap, nemcsak a főnöködnek, hanem egy még fontosabb valakinek. De nem hiszem, hogy ezt így méricskéni kell egyébként, vagy azt, hogy hogy ki hány órát dolgozik egy nap, mert ahol méricskélés van, az már régen rossz. Látom, hogy a másik zombi, ezért megmelegítem én a vacsorát, lefőzöm a kávét, kivasalom az inget, megfürdetem a gyereket vagy akármi, nem olyan nagy hőstett az basszus, ez a mindennapok természetes része, nem? Nem kell ebből témát csinálni, nem kell ettől mártírnak vagy felsőbbrendőnek lenni, szobrot se állítanak érte.
Gratulálok egyébként a műkörmödhöz :D Tök aranyos, hogy ilyen büszke vagy rá :)
Tudok úgy gépelni, hogy becsukom a szemem, tehát nekem nem idő, szerencsére ilyen suliba is jártam, így egy -egy hosszabb válasz sem tart túl sokáig :)
Azt nem írtam, hogy a férjem nem segít nekem semmiben, de azokon a napokon nem,amikor dolgozik. Játszik a gyerekekkel, de ez pont elég. Még csak nem is fürdeti őket.
Egyoldalúan látom a dolgokat, mivel a nagy többség ilyen.
Hidd el nem kell engem sajnálni, ezen komolyan jót nevettem :D
Ha most erre részletesen válaszolnék, akkor jönne hogy bizonygatom a dolgokat, pedig ti vetitek fel, de ha válaszolok, akkor magyarázkodom, ugye?
Csak annyit mondok, hogy a szeretet kifejezni sok módon lehet, és igen, a párom nem azzal teszi, hogy munka után még neki áll porszívízni. Én viszont azzal, hogy nem állok neki rinyálni, ha egyszer itthon van.
Egyébként rád emlékszem, tudom hogy tényleg írtál ki kérdést. Hogy oda is milyen válaszok érkeztek...
Már válaszoltam egyszer.
Ha így jobban belegondolok, nyilván azért választottál gyerekekkel kapcsolatos foglalkozást, mert a kedvenc időtöltéseid közé tartozik a velük való foglalkozás, ezért te könnyebbnek érzed otthon is a kizárólagos gyerektársaságot.
Szerencsére a legtöbb embernek nem hasonlít a munkája az otthoni körülményekre, én szívesebben görnyedek a gép előtt, minthogy kamaszokhoz kelljen beszélnem és motiválnom őket.
Ha neked a gyerekekhez adatott több türelem, örülj neki, ne azt firtasd, más miért nem így született.
Engem és a legtöbb embert kimerít a kizárólagos gyerektársaság hosszabb ideig. Ettől még ugyanúgy szeretem és élvezem a gyerekem társaságát, de egy idő után leszív, és fel kell töltődnünk. A többség így van vele.
Ettől nem vagyunk kevesebbek, sem szerencsétlenebbek, biztos, hogy tudunk olyat, amit te nem bírnál idegekkel, de ettől te sem vagy kevesebb.
Mindenki más területen jeleskedik.
2 diplomával ezt igazán felfoghattad volna már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!