Mai, "modern" anyák! Elmagyaráznátok nekem?
Először is szeretném elmondani, hogy mások véleménye olyan szinten nem érdekel, hogy változtassak a dolgokon, tudom, hogy mindenkinek úgy kell a dolgokat intéznie, úgy kell élni, ahogy az ő családjának megfelelő. Ennek tudatában vagyok. A kérdés arra irányul, hogy ezt azok MIÉRT mondják, akik nem így élnek/gondolkoznak.
A lényeg az, hogy ezen az oldalon és a valóéletben is azt tapasztalatom, hogy egyes feleség- és anyatípusokat elítélnek ma.
Nem értem, hogy miért probléma az, hogy én a hétköznapokban nem terhelem az otthoni dolgokkal a férjemet. Ma az a divat, hogy anyukák imádják hangoztatni, hogy "az övé is a gyerek". Ezzel nincs is gond. De azért mégiscsak a férj dolgozik általában napközben és az anyák vannak otthon a gyerekkel. Elhiszem, hogy a nők is kifáradnak az otthonlétben. 3 gyerekem született 5 év alatt, a kicsi még csak 1,5. Egy elég nagy házban élünk ( 2 vendégszoba, 3 fürdő, viszonyításképpen, hogy tudom, milyen nagy házat takarítani), még sincs az, hogy az, hogy a férjem munkából hazajövet még takarítani, főzni segítene vagy a gyerekeket rábíznám hosszú időre. Elfogadom, hogy ő is elfáradt, sőt talán jobban mint én.
Például egy konkrét kérdésem ez lenne: miért nem hagyjátok a párotokat éjszaka aludni, és várjátok el, hogy keljen a gyerekhez, ha egyszer ő másnap dolgozni megy, ti meg pihenhettek másnap, ha a gyerek is pihen?
Sok nő miért nem érzi, hogy átlendül a ló túloldalára? Oké, hogy otthon van egy csomó dolog. De a másikat miért nem lehet megérteni?
Még egy dolog. Itt mindig leszúrják azt, aki azt írja, hogy szülés előtt előre megfőz a párjának. Ez miért annyira elvetemült dolog? Másnak miért esik nehezére, mikor előtte gyakorlatilag pihenni van otthon (azokhoz szól, akiknek valóban nehezére esik!) Oké, hogy vannak nagyon extra terhességek, ami borzalmas, de az átlag mégsem annyira elviselhetetlen még a vége felé sem, hogy ne lehetne egy pár adag kaját megcsinálni, ha meg annyira rosszul van, akkor orvoshoz kellene menni, hogy megnézzék minden oké-e mert azért haldokolni a vége felé sem normális, valamint nem is arra az időszakra értem a főzést, nem a szülés hetére. Vagy annyira azért még sincs rosszul?
Ismerek például egy párt, ahol a gyerek körül, amit csak lehetett apuka csinált. Munka után ment haza, hogy ellássa a gyereket, mert anyuka kiborult délutánra. Már csak éppen nem szoptatott apuka. Na de sebaj, második gyerek már tápszeres lett, így apuka is aktívan részt vehetett az éjszakai kelésben, anyuka sokszor nem is kelt. Az ilyen nők mit éreznek? Más is fáradt, de nekem ilyenkor megkérdőjeleződik az érzése a párja iránt. Semmi sajnálat nincsen benne, hogy az a szerencsétlen másnap olyan helyre megy ahol meg kell felelnie, ő meg otthon lesz?
Miért drámáznak ma annyit az anyák? Szerintük milyen egy ilyen párhoz hazamenni?
Ja és hogy eloszlassuk a kételyeket, nem egy slampos, topis nő vagyok. Műkörmöm van, sminkelem magam, még otthon sem vagyok melegítőben, figyelek magamra, edzeni járok heti négyszer.
Ennek ellenére én beérem azzal, ha a párom délután játszik a gyerekekkel, nem kell hogy segítsen nekem, ha elmegy valamerre a gyerekekkel az teljesen jó, de sokszor előfordul, hogy én viszem el otthonról a gyerekeket egy kicsit "őrjöngeni", ha látom, hogy a párom nagyon fáradt, hadd pihenjen. Általában azt főzök, amit ő kér, mikor hazajön kávéval várom (direkt nem iszok igazán előtte), és figyelek rá. Cserébe ő is rám. Ez ma miért ritka? Mi ez a nagy feminizmus, ami már konkrétan a másik nemet nyomja el gyakran?
Az egész kérdés arra irányul, ameddig az anya otthon van a gyerekekkel és hétköznapkora illetve, a férfi munkanapjaira. A kérdés lényegében: a férfiak rendes munkaidőben eltöltött munkája miért nem egyenlő egy EGÉSZ NAPOS gyerekkel + háztartással eltöltött nappal? Miért van még második műszakja a férfiaknak munka után?
válasza:Nincs ertelme a kerdesedednek, te igy elsz masok meg ugy.
Amugy amig heti 4-szer edzel addig hol vannak a gyerekekek?
2 gyerekunk van 4 honapos korukban visszamentem dolgozni,megis en keltem hozzajuk mindig, sot tobbet is takaritok,de a kert a ferjeme.
Nem foztem elore,mert nem hulye kepes magat ellatni,igenye sincs ra szerencsere...
Vasalni is tud,takaritani is es a gyerekekre is kepes felugyelni pont mint en.
:)
Ezeken,hogy masok hogyan elnek ne idegeskedj,inkabb moss hajat,fuss ahogy neked tetszik..
válasza:A konzervatív világnézet ütközik a liberálissal.
Én liberális vagyok, ugyanakkor konzervatív. A nő legyen nő, a férfi meg férfi. Ellátom a háztartást, nem várom el, hogy felezzük, mint ahogy ma divatos. A gyerekhez sosem kelt, mert nem is gondoltam, hogy rásózzam a nappali 12 órás műszakjai mellett. Segít magától, de ez részemről sose jelent meg elváráskênt. Fiatalon házasodtunk (ő 24, én 19), egy év múlva szültem, 22 éve vagyunk együtt. Sok fele-fele házimunkás pár el se jut eddig...
válasza:"Menne az, hogy nem rólam beszélünk, hanem arról amit kérdeztem? Mivel eddig egyfolytában rólam volt szó."
Majd akkor, csillagom, ha kiírsz egy valós - és értelmes - kérdést, nem egy ekkora ordító kamut.:D
válasza:Nem olvastam végig a válaszokat.
Én dolgoztam szülés előtt. Dolgozni sokkal de sokkal kevésbé fárasztó és kimerítő, mint otthon lenni egy gyerekkel. Nyilván a gyerekes otthonlétben sokkal több az öröm, de a bosszúság is. Egy nap egyszerre érzed, hogy repülsz a boldogságtól, mikor az alvó gyerek arcát nézed, és futnál világgá tehetetlenségedben, mert fogalmad sincs, miért üvölt már megint, nem tudsz rajta segíteni.
Ezerszer kényelmesebb és kiegyensúlyozottabb voltam a munkában, ülni, kávézgatni, összedobni pár táblázatot, beülni megbeszélésre, beszélgetni és viccelődni a kollegákkal.
Nyilván, ha kőműves lettem volna, vagy utáltam volna a munkám, áldanám az otthonlétet, de a munka és az otthonlét közül az otthonlét a megterhelőbb nálunk.
Még csak másfél a gyereked, hamarosan tudatára ébred, és egyre hangosabban ad majd hangot annak, hogy mit hogyan szeretne. Fél év múlva írd ki a kérdest mégegyszer.
Egyébként a gyereket viszed kondizni? Szabadonhagyod a gépekkel és a súlyokkal a konditeremben? Mi köti le, amíg a körmöd elkészül?
Ha a férj vigyázott délutánonkénkt a gyerekre, heti 5x, akkor azért érzed könnyűnek, mert más nem hagyja a gyereket heti 5 délutánra magára. Jól is néznénk ki, ha napi 4 óra kimenője lenne minden anyukának, egy sem panaszkodna.
válasza:Ha kamui, ha nem kamu, akkor is válaszolok:
konzervatív vagyok, de azt vallom, hogy a gyermeknek az apára ugyanúgy szüksége van, mint egy anyára. Nálunk apa nem nyűgnek mondja, hogy ha hazajön és a gyerekek hozzá mernek szólni, ne adj Isten még rá is néznek. :)
Neki öröm. Nekem is öröm, mikor a legkisebb alig várja, hogy apukájának bemutathassa legújabb tudományát. Így nem maradt le a kúszásról, mászásról, felülésről.
És tudod mit mondott nekem még régebben? Hogy nagyon bánja, hogy az elsőnél mindezekről lemaradt, mivel akkoriban anyósom ugyanezt az elvet vallotta és erőltette rám, hogy márpedig az ő kisfiának pihennie kell, mikor hazamegy.
Hát most nem pihen, hanem munka után örömöt gyűjt. :)
válasza: válasza:Én bevallom, szoktam zargatni a férjem éjjel, ha már huszadjára kel a kicsi, hogy most lécci menj te. Sőt, a rend miatt is cseszegetem, de nem mindegy, hogy hogyan. Megcsinálok mindent én a háztartásban és a gyerekekkel. De igenis szoktam neki jelezni, ha mondjuk eszik egyedül, és otthagyja a tányért meg a morzsát az asztalon, amikor a mosogató 1 m-rw van. Úgyhogy én elvárom, hogy tisztelje ő is az én munkám, de én is tisztelem az övét. Minden nap van főtt étel, rendben vannak a gyerekek, plusz a lakás, stb. De mondjuk nem is várom el, hogy nagytakarítson. De szerintem ez abszolút múlik azon is, hogy múltkor pl amikor hazaért épp másztam fel a létrára megpucolni az utolsó ablakot, és mondta, hogy hagyjam, majd ő megcsinálja, mert rossz nézni, hogy a létra tetején bénázok. 😊
De valahol egyet értek a kérdés felvetéssel. Én most jöttem rá, hogy sokszor, amikor én hárklis vagyok, és cseszegetem a férjem, az nem azért van, mert mindjuk nem tisztelném. Én sokszor a saját terheimmel nem tudok megküzdeni, és rá vetítem. Pl a kicsi nem hajlandó felállni, pedig már 2 hónapja illett volna, a nagy dadog, ezért kezelésre járunk, új lakás vásárlás közep3n vagyunk, ami miatt én megyek, mert felesleges egy 20 perces igazolás kikérés miatt szabit kivenni, stb. És erre még rájött, hogy a kicsi nyűgös, a nagy bárányhimlős lett, és akkor erre fel drága férjuram bent ad enni a szobába a gyerekeknek péksütit, amikor frissen porszívóztam, és fel sem tűnik neki a morzsa???? Mi ez, ha nem válóok?
Persze most elviccelem, de szerintem nagyon sok anyuka van, aki belefárad már a mókuskerékbe, és egyszerűen leszar mar mindent. Nem emlékeztetik magukat, hogy egyszer ennek az időszakbak is vége lesz, a nehézség elmúlik, stb. Hanem kivetítik a párjukra a saját frusztráltságukat. És ezért van az, hogy elvárnak olyan dolgokat, amiket tulajdonképpen nem is várnak el, csak muszáj valamibe belekötni, hogy engedjen a feszkó. Na de persze vannak az abszolút lusta anyukák, meg akik csak kifele házitündérek, de amúgy meg.... de ez már más tészta. Szóval szerintem nekünk anyuciknak picit lazábbnak kéne lenni. Tudom, nekem is. De mondani könnyű ugyebár...
Legyen szép napod!
válasza:De mi értelme a kérdésednek?
Te így élsz, más meg úgy.
Te szolga életre termettél, nálunk viszont mindketten ugyanannyira akartuk a gyerekeket annak minden nyűgével együtt, véletlenül sem magamnak szültem és így is cselekszünk.
Miért bánt ez?
Talán mégse olyan rózsaszín minden és irígykedsz, hogy hogy találhat más magának olyan nagyszerű párt, akit nem kell kiszolgálni és "kímélni", hogy kitartson mellette?
És még műköröm sem kell, se otthoni smink, sőt melegítőben is lehetek ehhez.
válasza:"A konzervatív világnézet ütközik a liberálissal. "
Egy fenét. A férjem olyan családban nőtt fel, ahol az anya otthon volt a gyerekekkel (6-an voltak testvérek), de természetes volt számára, hogy mi megosztjuk a feladatokat. Egyetemre jártam gyes mellett, nyugodtan, mert ő ugyanúgy tudta pelenkázni, etetni, fürdetni a gyerekeket, mint én, mentek parkba, játszóházba, gyerekrendezvényekre, strandra, kirándulni, vagy egyszerűen csak bevásárolni, baráti család apukájával és a gyerekekkel, amíg mi, nők tanultunk, intéztük a saját dolgainkat vagy hétvégén főztünk, takarítottunk stb. Gyakran ő javasolta munka után, hogy menjünk el valamerre családostul, neki kikapcsolódás, ha együtt lehet a gyerekeinkkel és velem. Amikor visszamentem dolgozni, akkor is természetes volt, hogy nem csak az enyém a házimunka és a gyerekek dolgai, ugyanúgy ment szülői értekezletre, ha én értem később haza, sokszor terített asztal várt friss vacsorával. Ebben nőttek fel a gyerekeink, így aztán fel sem merült, hogy ne pakoljanak el a konyhában maguk után, vagy ne tartsák rendben a szobájukat, problémaként éljék meg, ha pl. elküldöm valamelyiket boltba, kiporszívóztatom a szőnyegeket vagy rábízom a teregetést. Ez egyszerűen intelligencia (főleg EQ) kérdése, nem világszemléleté.
A kérdésnek mi értelme? Régóta bennem voltak ezek a kérdések, és tegnap volt kedvem ennyit írni :)
Miért ne érdekelhetne, hogy másnál miért van így, mit éreznek, hogyan gondolkodnak?
Látom az edzőterem teljesen kiütötte a biztosítékot :D 3-szor reggel 9-re megyek, miután a nagyok oviban vannak. Edzőtermet az alapján választottam, hogy a gyerek megoldható legyen ott, valószínűleg nem mennék ennyiszer, ha nem tudnám ott hova tenni. De szerencsére az edzőnknek is van gyereke, tudja, hogy nehéz megoldani, de nem lehetetlen. A fennmaradó egy óra, pedig szombaton 1-kor van, amikor alszanak a többiek. Úgy hogy, nem, akkor sincs az, hogy lepasszolom csak úgy, bár a szabadnapokra nem vonatkozott a kérdés, mert az természetesen nálunk is más (elvekben nem tér el, de mégis nagyon más).
Félév múlva írjam ki a kérdést? Volt már kettő 2 évesem is, azt hiszem tudom milyen lesz vele félév múlva.
Nyilván van olyan szoba, helyiség (amit nem naponta használunk), amit nem takarítok hetente, mikor az ajtó is be van csukva, be sem megyünk. Szóval annyira nem tragikus a helyzet, de nyilván van vele munka, de inkább a takarítást hagyom olykor-olykor, minthogy idegbeteg legyek.
Az, hogy hazajön az apjuk és nem azzal fogadom, hogy "fogjad, itt van, én voltam vele egész nap, csináld ezt, csináld azt", még nem jelenti azt, hogy lemaradna bármiről, ezt nem is értem.
Egyáltalán nem vagyok irigy, így vagyok boldog, változtatáson nem is gondolkodom. Ezt az oldalt, pedig nem önbizalomnövelésre használom, miután nincsenek kisebbségi komplexusaim, miért is lenne? Az, hogy én itthon vagyok és megcsinálom ezeket a dolgokat, magamért és a családomért, számomra nem szolgaélet. De kinek mi az.
Aki provokálónak találta a kérdést azt nagyon sajnálom, ezek a kérdések tényleg bennem voltak, ezért írtam ide ki. Sajnálom, ha úgy tűnik, hogy ez engem "idegessé" tesz, mert egyáltalán nem, valóban csak kíváncsiság, erős érdeklődés volt bennem. Nem igazán sajnálok idegen férfikat, elvvégre mindenki szagolja, amit szedett :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!