Mai, "modern" anyák! Elmagyaráznátok nekem?

Először is szeretném elmondani, hogy mások véleménye olyan szinten nem érdekel, hogy változtassak a dolgokon, tudom, hogy mindenkinek úgy kell a dolgokat intéznie, úgy kell élni, ahogy az ő családjának megfelelő. Ennek tudatában vagyok. A kérdés arra irányul, hogy ezt azok MIÉRT mondják, akik nem így élnek/gondolkoznak.

A lényeg az, hogy ezen az oldalon és a valóéletben is azt tapasztalatom, hogy egyes feleség- és anyatípusokat elítélnek ma.

Nem értem, hogy miért probléma az, hogy én a hétköznapokban nem terhelem az otthoni dolgokkal a férjemet. Ma az a divat, hogy anyukák imádják hangoztatni, hogy "az övé is a gyerek". Ezzel nincs is gond. De azért mégiscsak a férj dolgozik általában napközben és az anyák vannak otthon a gyerekkel. Elhiszem, hogy a nők is kifáradnak az otthonlétben. 3 gyerekem született 5 év alatt, a kicsi még csak 1,5. Egy elég nagy házban élünk ( 2 vendégszoba, 3 fürdő, viszonyításképpen, hogy tudom, milyen nagy házat takarítani), még sincs az, hogy az, hogy a férjem munkából hazajövet még takarítani, főzni segítene vagy a gyerekeket rábíznám hosszú időre. Elfogadom, hogy ő is elfáradt, sőt talán jobban mint én.

Például egy konkrét kérdésem ez lenne: miért nem hagyjátok a párotokat éjszaka aludni, és várjátok el, hogy keljen a gyerekhez, ha egyszer ő másnap dolgozni megy, ti meg pihenhettek másnap, ha a gyerek is pihen?

Sok nő miért nem érzi, hogy átlendül a ló túloldalára? Oké, hogy otthon van egy csomó dolog. De a másikat miért nem lehet megérteni?

Még egy dolog. Itt mindig leszúrják azt, aki azt írja, hogy szülés előtt előre megfőz a párjának. Ez miért annyira elvetemült dolog? Másnak miért esik nehezére, mikor előtte gyakorlatilag pihenni van otthon (azokhoz szól, akiknek valóban nehezére esik!) Oké, hogy vannak nagyon extra terhességek, ami borzalmas, de az átlag mégsem annyira elviselhetetlen még a vége felé sem, hogy ne lehetne egy pár adag kaját megcsinálni, ha meg annyira rosszul van, akkor orvoshoz kellene menni, hogy megnézzék minden oké-e mert azért haldokolni a vége felé sem normális, valamint nem is arra az időszakra értem a főzést, nem a szülés hetére. Vagy annyira azért még sincs rosszul?

Ismerek például egy párt, ahol a gyerek körül, amit csak lehetett apuka csinált. Munka után ment haza, hogy ellássa a gyereket, mert anyuka kiborult délutánra. Már csak éppen nem szoptatott apuka. Na de sebaj, második gyerek már tápszeres lett, így apuka is aktívan részt vehetett az éjszakai kelésben, anyuka sokszor nem is kelt. Az ilyen nők mit éreznek? Más is fáradt, de nekem ilyenkor megkérdőjeleződik az érzése a párja iránt. Semmi sajnálat nincsen benne, hogy az a szerencsétlen másnap olyan helyre megy ahol meg kell felelnie, ő meg otthon lesz?

Miért drámáznak ma annyit az anyák? Szerintük milyen egy ilyen párhoz hazamenni?

Ja és hogy eloszlassuk a kételyeket, nem egy slampos, topis nő vagyok. Műkörmöm van, sminkelem magam, még otthon sem vagyok melegítőben, figyelek magamra, edzeni járok heti négyszer.

Ennek ellenére én beérem azzal, ha a párom délután játszik a gyerekekkel, nem kell hogy segítsen nekem, ha elmegy valamerre a gyerekekkel az teljesen jó, de sokszor előfordul, hogy én viszem el otthonról a gyerekeket egy kicsit "őrjöngeni", ha látom, hogy a párom nagyon fáradt, hadd pihenjen. Általában azt főzök, amit ő kér, mikor hazajön kávéval várom (direkt nem iszok igazán előtte), és figyelek rá. Cserébe ő is rám. Ez ma miért ritka? Mi ez a nagy feminizmus, ami már konkrétan a másik nemet nyomja el gyakran?

Az egész kérdés arra irányul, ameddig az anya otthon van a gyerekekkel és hétköznapkora illetve, a férfi munkanapjaira. A kérdés lényegében: a férfiak rendes munkaidőben eltöltött munkája miért nem egyenlő egy EGÉSZ NAPOS gyerekkel + háztartással eltöltött nappal? Miért van még második műszakja a férfiaknak munka után?