Bűntudatom van, hogy goromba voltam vele?

Ha csapkodod a fejét, pusztulnak az agysejtjei,idegszálai. Ne csapkodd. És az ordítás sem jobb. Ha csak megmosod az arcát, nem ráborítod, az nem gond szerintem, de a többi gáz.

Ha ennyire szörnyű a szoptatás fejd és add neki cumisüvegből,végül is nem olyan pici már. De ne őt büntesd olyasmi miatt, amit meg tudnál oldani, ha akarnál.

Milyen gyakoriak ezek a dolgok?

Velem is fordult már elő, hogy kiakadtam. Egy harapásos eset volt nagyon durva, 10000x szóltam már rá de hirtelen a semmiből teljes erővel a combomba harapott (minimum 8 foga tuti volt már) és rákiabáltam meg ahogy eltoltam magamtól szegény a földre huppant. Nem volt helyes de nem tudtam gondolkozni, hirtelen történt minden, alapból bár türelmes vagyok, kiakasztó napokon csak gyűlik bennem a feszültség.

Kiabálás volt egyébként többször is. Mostanában azt csinálom, mikor érzem, hogy kezd elpattanni egy húr a fejemben, bezárkózok a fürdőbe és csak akkor megyek ki, ha megnyugodtam. Mostanában még a kiabálás is nagyon ritka így, másra meg nem is emlékszem mikor volt utoljára példa.

Szégyen amit csinálsz, és még a válaszok sem tetszenek, mert más nem üti a gyereke fejét.

Mit hogyan tovább? Ne üsd többet!

Alapvető, hogy kérj bocsánatot. Ezzel neki is példát mutatsz, hogy hibázhatunk (de ezzel ne élj vissza), viszont bocsánatot is lehet kérni.

Én egyszer lendületből fejbe rúgtam a lányomat, mert át akartam emelni felette a lábamat, ő meg pont felállt. Vigasztaltam, bocsánatot kértem.

Már 3 éves és látszik a "haszna" az ilyen eseteknek, ő is bocsánatot kér, ha kárt vagy fájdalmat okoz. Akkor is, ha nem szándékosan tette.

De a kérem/köszönöm is ilyen módon épült be.

Ne ismétlődjön meg, hogy megütöd, de igenis kérj tőle bocsánatot és mondd el, hogy fájt, nem akartad bántani és bocsánatot kérsz. Őt is megilleti, nem csak a felnőtteket.