Bűntudatom van, hogy nem hiányoznak a gyerekek?!

Soha nem éreztem ezt, hogy ha tartósan nem lennének velem, nem hiányoznának... Sőt, én még 24 órát is nehezen viselek, pedig nem kicsik már.

7, 12 és 16 évesek.

A legkisebb nagyon vicces, anyás, jó fej, imádom magam körül.

Lehet van benned egy belső nyugalom. Tudatàban vagy annak hogy biztonságban vannak és jol erzik magukat ahol vannak. Nyugodt vagy abbsn a tekintetben is hogy sikeresen "önállosodtak" és nem kell tyúkanyo szerepben lenned.

Elfogadtad őket társként, barátként is, nem csupán segítendő, elesett gyermeket látsz bennük.

Ha nincsenek veled sem aggódsz mert bízol bennük hogy feltalálják magukat.

Kb ez jött le nekem.

Szerintem ez a dolgozó anyai érzéshez hadonlo ahol a gyerekek bölcsiben/ oviban vannak, szerintem nemsokan "kaparják a falat" a munkahelyükön a hiánytol, de attol még nagy az öröm amikor látja az ember hogy jön felé a gyermek örömmel és mentek haza :)

6-os! Akkor én ufó vagyok, mert én bizony 'kaparom a falat' a munkahelyemen, annyira hiányoznak. Pedig imádom a munkám, jól érzem magam a munkahelyemen. De nagyon hiányoznak! Havonta 1x alszanak anyukáméknál, imádják egymást a nagyszülőkkel, abszolút biztonságban vannak, mégsem találom olyankor a helyem. De ez így van rendjén! Még így helyes! Olyan kicsik még, tudom, hogy Nekim is nagyon nagy szükségük van rám, és nekem is Rájuk! Pedig egyébként már nem csecsemő egyik sem!

Szval Kérdező! Igen, tényleg nagy baj van veled, vizsgálgasd magadban az érzéseidet, aztán ha letisztultak, próbálj változtatni! Akár orvosi segítséggel!

annak, hogy nyugodt vagy, mert tudod hol vannak, semmi köze ahhoz, hogy hiányoznak-e.

és pont azért fura, hogy nem hiányoznak, mert egyébként az életed szerves részei.

nekem soha nem aludt sehol a gyerekem, csak akkor vagyunk külön amikor én dolgozom (ő meg oviban van). jól esik dolgozni, jól esik felnőttekkel lenni, de hiányzik akkor is. sokat szoktam gondolni rá :)