Bűntudatom van. Én akarom, ő fél a messzi munkától. Mi ilyenkor a helyes?

A történetünk hogy egy éve nagymamám nálam élünk, pénzben centire kiszámolva. Kettőnk betevője havi 120-130e Ft. Hitelt törlesztünk, ami havi szinten 35e Ft-ot visz el a kasszából. Nagyon rossz otthol a légkör mivel csak nekünk kell alkalmazkodni, meg mamám is megbánta hogy felajánlotta a lakást. 1éve ennél fogva minden percünk arról szól hogy el tudjunk költözni. (Megjegyzem nem vádolom semmivel mamám, hisz öreg, nem tud már úgy kompromisszum kész lenni) Hitelt többet nem szeretnénk magunkra venni, de albérletbe sem beleverni. Külföldi munkában gondolkodunk mindig. A vágyunk egy kb 5milliós ház, házasság, gyerekek, +esetleg annyi plusz hogy ne a semmire jöjjünk haza. Nincs igazán félretett pénzünk, szerencsét próbálni nem tudunk. Ismerősök bíztató már akik kint dolgoznak, de végül mégsem jöttek össze a dolgok. Majd most nyáron, a Kanadában élő rokonom hazajött. Felajánlotta hogy segít páromnak munkát keresni ott. Azt mondta nagyon jó ott élni, meg fizetik az embert. Nagy örömmel búcsúzunk el tőlük, mivel Kanadába aki picit jártas a dologban, nem egyszerű kijutni, legalábbis dolgozni nem. 0 esélyünk lenne, de nemrég telefonált nekünk, e-mailes egyeztetés után. A barátom kimenetre heggeszteni északra. Azt már búcsúzáskor emlitette hogy nekem nem tud munkát, majd pár hónap múlva kimehetek párom után. Most úgy néz ki tényleg megtörténik a csoda, csak én 6hónap múlva mehetnék utána. Állítólag ő annyi idő után kérvényezhetné a letelepedést s engem kivihetne magához. Össze is házasodhatnánk ott ami megint több pozitívummal járna. Szeretem nagyon, de amellett nagy lehetőségnek találom ezt. Ő nem mondja nekem annyira de tudom hogy fél, én is félnék. Szerintetek bíztató ám, vagy hagyjam hogy ő döntse el? Mellesleg nekem is pokol lenne itthol, mert amellett hogy hiányozna, tudni kell hogy míg nem költöztünk össze, mindig azt hallgattam mamámtól hogy megcsal, amin ő egyfolyában nevetett, pedig volt már hogy sírtam. Barátom mélyen vallásos családból származik, bár ő nem hívő. Ilyen félni valóm így nem lenne. Szerintetek mi a jó döntés??