Ki mit tenne? Nem tudom mi lenne a helyes döntés.

Tehát jobb az, ha lemond a karrierjéről, vagy ha a gyerek apa nélkül van, csak mert te "nem szívesen költöznél el"???

Ez ám az érv!

Pakoljatok és menjetek!

Én költöztem.

Szóval költöznék a férjemmel és a kicsivel albérletbe. A lakásomat megtartanám /mint ahogy meg is tartottam, így nem égettem fel magam mögött mindent./

Ha nem tudsz ott beilleszkedni, vagy nem érzed majd jól magad még mindig hazamehetsz. Az is benne van a pakliba, hogy a férjednek nem fog tetszeni.

Én azt mondom menjetek egy bútorozott albérletbe, aztán ha jó minden maradjatok, ha nem akkor meg menjetek haza.

:)

Èn annyit sírtam ez miatt, de végül mentünk (Helsinki) 3 gyerekkel 0 nyelvtudàssal.

De te miért nem akarsz menni?

Egyelőre egyébként szerintem nem is kell. Ha a párod beilleszkedett az új munkahelyére, letelt a próbaidő, biztos az új munkahely, akkor lehet keresgélni albérletet, addig felelőtlenség lenne a bizonytalanban elindulni egy 2 hónapos kisbabával. Lehet, hogy végül nem tetszik neki, nem jön be a munka, elküldik a próbaidő alatt és akkor felesleges volt költözni. Szóval szerintem várj még ezzel, később meglátjátok, de ha minden klappol az új munkával, akkor én mennék utána mindenképp.

Szerintem menjetek , az anyagi biztonság nagyon fontos , a párod karrierje is , és a kislányodnak is egy teljes családra van szüksége.

Lehet , hogy nagyon megtetszik majd nektek , és haza se akartok jönni , de az is lehet , hogy nem tetszik , és hazajöttök!

De én mindenképp belevágnék , hiszen nem a világ , csak az ország másik felére költöztök , és lássuk be , nem olyan nagy ez az ország!

Jöttünk a férjemmel.

Ő jött előre, keresett albérletet, "bedolgozta" magát (az elején sok volt a túlóra, sokat kellett otthon is tanulnia), én felmondtam és elrendeztem az egyéb dolgokat és költöztünk. Jó döntés volt, nem bántuk meg. Elég volt az a közel 2 hónap külön.