Rossz anya vagyok, amiért nem velem él?

De sok ítélkezőnek (számomra sz@r ember) annyira szánalmas az élete, hogy valakit bele kell taposni még jobban a földbe, csak hogy jól érezzék magukat.

Számomra meg te, és a hozzád hasomló gondolkodásúak a sz*remberek akiknek az anyuci kényelmes kuffermeresztése fontosabb mint egy ártatlan gyerek lelki békéje.

Azt meg nem hiszem hogy egy akkor 2 és fél éves akkora erővel tud fejbecsapni bárkit is hogy ügyelet legyen a vége...

"Meglepődöm, hogy mennyien nem tudnak olvasni és felfogni és összerakni."

Akkor elsősorban magadon lepődj meg, mert te semmit nem értettél ebből a történetből.

"Kérdező leírta, hogy az oviban a dadus csak a gyerekkel foglalkozik, és ha nem, akkor megint dührohamot kap; egyedül minden rendben, de a testvérei körében ismét dührohamot kap; ezzel felkerestek egy gyerek pszichológust már az elején, akivel próbálnak segíteni a helyzetén úgy, hogy a másik kettő gyerek sem sérül (de persze erre az ítélkezők nem gondolnak)...stb."

Na nem, a kérdező nem ezt írta.

A kérdező azt írta, hogy a középső gyermeke kb. 1 éves kora óta ilyen ragaszkodó/hisztis; ezen először fenyítéssel, bántással, büntetéssel próbálkoztak javítani, majd különböző trükkökkel (pl. köztük alvás) -nem következetesen neveltek. A 3. gyermek megszületése még tovább rontott a helyzeten, a kérdezőék házassága megromlott, a gyerek állapota pedig odáig súlyosbodott, hogy a testvéreit bántja, dührohamokat kap (hiszen azt rajtad kívül mindenki felfogta, hogy nem úgy állt elő ez a helyzet, hogy egyszer csak 11 hósan bedilizett a kisgyerek, hanem úgy, hogy a szülei szépen lassan tönkretették a nevelést egy problematikus gyereknél és idáig súlyosbodott).

Mikor a saját hibáikat már nem bírták tovább elviselni, nevtanba kényszerítették a gyereket, ahova mint írta, nem szeretett volna menni. Pszichológussal azt írta egyszer próbálkoztak, de feladták mert oda sem szeretett járni. Arról nem szól a fáma, hogy háziorvosnál voltak-e, mert az is lehet hogy a csemetének súlyosabb gondja van, ami miatt akár egyéb kezelésre is szorulhat (reméljük nem, de a lehetőség nem kizárt sajnos).

Mikor a kérdezőnek elege lett, a saját érdekeit nézve (ő tudjon kényelmesebben élni, nyugodtabban) az apának engedte át a középső gyereket.

"De sok ítélkezőnek (számomra sz@r ember) annyira szánalmas az élete, hogy valakit bele kell taposni még jobban a földbe, csak hogy jól érezzék magukat."

Nagyon sokan nem "tapostuk" a kérdezőt, hanem jó tanácsokkal láttuk el (pszichológus, gyermekorvos, értelmes beszélgetés, jutalmazás, közösség, több figyelem, stb.). Ezekre a javaslatokra többnyire nem jöttek reakciók, sőt; a szituáció jobb megértését szolgáló kérdésekre (javult-e a helyzet, stb.) sem nagyon.

A kérdező minden vele ellentétes álláspontot elutasít, holott a 90%-a nem arra irányult hogy szar anya-e vagy sem, hanem arra, hogy mi lenne jobb a gyermeknek.

Abból, hogy 50/48 ember szerint kb. a kérdezőék(ismétlem: nem csak ő, hanem az apa is) rosszul kezelik a helyzetet a kérdezőnek annyi jött le, hogy mindenki hülye, csak ő a helikopter, és minden rendben van így.

Arra az álláspontra, amit többen kifejtettek, hogy így valószínűleg mélyebben sérül a gyerek, nem reagált.

Nekem mindebből az jön le, hogy a kérdező nem kíváncsi valós megoldásokra, tanácsokra, segítségre; sőt, a kérdésben feltett dilemma (rossz anya-e) mások általi megítélése sem érdekli (hiszen csak a saját álláspontját fogadja el).

Mindezek után nem értem, hogy ha csak az a jó válasz, ami a kérdezőt megerősíti abban a hitében, hogy jó anya, akkor minek tesz fel eldöntendő kérdést?

Ha nem győzi meg az, hogy a teljes környezete, rokonsága, és az ide író idegenek 98%-a is úgy gondolja, hogy nem ez a megoldás a problémára, akkor miért kérdez? Mi érdekli valójában?

"Ráadásul abba se gondolnak bele, hogy ott a másik 2 gyerek, velük is kell foglalkozni, plusz a kérdezőnek a családja sem segít, ellenben ítélkeznek. Szép család, mondhatom."

A család hozzájárulásáról a kérdésben nem olvashattunk és a válaszokban sem. Nem tudunk róla, hogy a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik részt vesznek-e a gyerekek életében, így erről nem nyilatkozhatunk.

Tény és való, hogy ügyelni kell rá, hogy a másik 2 gyerek se sérüljön. EHhez viszont fontos szem előtt tartani azt is, hogy a kicsi talán még nem fog fel ebből sokat, de a nagyobbik, 4 éves gyerek szinte mindent ért és lát.

Nem csak a 3 évest szakították ki a megszokott környezetéből, hanem a másik kettőt is. Felborult a rutinjuk, életük. Ez jó megoldás? Ez a gondoskodás lenne?

"Szóval akkor a másik 2-vel ne foglalkozzon? Mert az tényleg jobb lenne, ha a három gyerek folyamatos feszültségben élne, és akkor tényleg egyik sem kapna egyáltalán normálisan figyelmet, ugye?"

Nem, úgy ahogy a kérdezőék éltek, az valóban nem megoldás. De van erre más módszer is pl. ha mindkét szülő egyszerre foglalkozik a 3 gyermekkel, illetve igény szerint néha elválasztva a középsővel; ha egyforma, következetes nevelésben, stabil életben, állandó rutinban, megfelelő gondoskodásban részesülnek.

Ez nyilván a napi teendők teljes újraszervezését és a nevelés újragondolását igényelné, de nem lehetetlen. Sajnos nem most kellene elkezdeni, amikor az egyik gyermek már ennyire problémás.

"Persze, mindenki szerint azért szar anya, mert megpróbálja megoldani a helyzetet és felvállalja, hogy nem tökéletes."

Épp ez az, hogy nem próbálja megoldani a valós gondot, csak elodázni a problémát!

Maga írta, hogy a gyerek ugyanolyan gondokkal küzd, csak akkor fékezhetőek meg a dühkitörései ha csak vele foglalkoznak. Nem bírja a közösséget, nem tud osztozni a figyelmen és ezen nem segített az elszeparálása egy csöppet sem.

"Ezek fényében akkor lenne szar anya, ha magasról tett volna már az elején a kicsi fejére, pofonnal és kiabálással "nevelné", nem próbálná megoldani a helyzetet, nem vinné pszichológushoz stb."

1. nem viszi pszichológushoz!

2. szarik a fejére, mert a gondot nem próbálja megoldani

3. nevelte büntetéssel, ő maga is bevallotta.

A te leírásod szerint akkor kvalifikált a "szar anya" címre.

"Különben az apukát is lehetne köpködni, mert ha csak 10 percre lakik, akkor mi a fenéért költözött el? Hiszen napi szinten együtt vannak apuka, anyuka, gyerekek, csak aludni máshova mennek haza. Vagy neki a másik kettő nem gyereke, csak ez az egy? Ő miért nem szar apa, hogy kimenekült a családból a feszkó miatt és mindent anyukára hagyott?"

Írták többen, hogy sz*r apa, de nem róla szólt a kérdés, így a válaszok sem rá irányultak.

Nyilvánvaló, hogy az apának is ugyanakkora felelőssége van a nevelésben és a problémák megoldásában, de a kérdező itt a SAJÁT hibáiról, SAJÁT módszereiről kérdezett, nem a férjéről. Ezért erre is érkeztek válaszok, nem a férje magatartására...

A büntetés többnyire bántás, nem? Szerintem legalábbis. Azt pedig írtad többször is, hogy büntetitek. Illetve azt, hogy az apjától tart (fél), mert ő még szigorúbb.

A pszichológus meg vicces téma, azután került elő, hogy rákérdeztem, akkor azt mondtad egyszer volt de nem bírta, most meg már kettőhöz is jár. Aha...