Rossz anya vagyok, amiért nem velem él?

Meglepődöm, hogy mennyien nem tudnak olvasni és felfogni és összerakni.

Kérdező leírta, hogy az oviban a dadus csak a gyerekkel foglalkozik, és ha nem, akkor megint dührohamot kap; egyedül minden rendben, de a testvérei körében ismét dührohamot kap; ezzel felkerestek egy gyerek pszichológust már az elején, akivel próbálnak segíteni a helyzetén úgy, hogy a másik kettő gyerek sem sérül (de persze erre az ítélkezők nem gondolnak)...stb.

De sok ítélkezőnek (számomra sz@r ember) annyira szánalmas az élete, hogy valakit bele kell taposni még jobban a földbe, csak hogy jól érezzék magukat.

Ráadásul abba se gondolnak bele, hogy ott a másik 2 gyerek, velük is kell foglalkozni, plusz a kérdezőnek a családja sem segít, ellenben ítélkeznek. Szép család, mondhatom.

Szóval akkor a másik 2-vel ne foglalkozzon? Mert az tényleg jobb lenne, ha a három gyerek folyamatos feszültségben élne, és akkor tényleg egyik sem kapna egyáltalán normálisan figyelmet, ugye?

Persze, mindenki szerint azért szar anya, mert megpróbálja megoldani a helyzetet és felvállalja, hogy nem tökéletes.

Ezek fényében akkor lenne szar anya, ha magasról tett volna már az elején a kicsi fejére, pofonnal és kiabálással "nevelné", nem próbálná megoldani a helyzetet, nem vinné pszichológushoz stb.

Különben az apukát is lehetne köpködni, mert ha csak 10 percre lakik, akkor mi a fenéért költözött el? Hiszen napi szinten együtt vannak apuka, anyuka, gyerekek, csak aludni máshova mennek haza. Vagy neki a másik kettő nem gyereke, csak ez az egy? Ő miért nem szar apa, hogy kimenekült a családból a feszkó miatt és mindent anyukára hagyott?