Rossz anya vagyok, amiért nem velem él?

Azt írod 11 hós korában kezdődött ez a helyzet. AKkoriban gondolom még nem vagdalt tárgyakat a tévéhez és tépett szét könyveket vagy ütögette a testvéreit.

Mi változott, hogy ideáig jutott, illetve hogy próbáltátok kezelni a korai jeleket?

a gyerekneveléshez nincs recept, és a szakemberek sem mindig állnak a helyzet magaslatán. A kérdezőnek 3 gyereke van, és nem egy. Nem Hanyagolhatja el a másik kettőt az egyik gyereke miatt. Próbálkozik! Segítséget kér, keresi a megoldást.

Nem szar anya, hanem egy kétségbeesett anya, aki végső soron a gyermekei apjára támaszkodva boldogul.

Könnyú mondani, hogy oldja meg, minek vállalt hármat. Ez van, ő legalább próbálkozik, és nem csak károg, mint itt a válaszolók többsége.

"Nem Hanyagolhatja el a másik kettőt az egyik gyereke miatt."=> Na ez a másik, amibe itt senki nem gondol bele. A másik 2nek is szüksége van figyelemre, és nem kéne veszélyeztetni az épségüket nekik sem.

(#68 voltam, nem tudom, megint kit sértett az ironikus válaszom... de itt nagyon könnyen ítélkeztek a kérdező fölött... lennétek a helyébe, megnèzném, mit csinálnátok.)

"Ha csak velem vagy csak az apjával van, vagy bárkivel. Akkor nyugodt,teljesen normális 3 éves, de ha már ott van valamelyik tesó akkor ugyan az van."

Ezzel az a baj, hogy most elválasztottad, hozzászokik a magányhoz ami a probléma eltussolása és nem megoldása.

Főleg azt nem értem az egészben, hogy azt írod egy óvodai csoportban vannak a gyerekek, ott nem bántják egymást? Csak otthon? Mert ha így van akkor nálatok nem stimmel valami, ami ilyen viselkedést vált ki nála. Vagy az oviban is ütik, bántják egymást? Nem értem, összevissza írsz.

Ha más gyerekek vagy a testvérei társaságában ideges mert nem ő a figyelem középpontja, akkor nem jó ötlet elszeparálni, mert az iskolában és később a felnőtt életben sokkal nagyobb gondjai lesznek belőle, valószínűleg a szorongás már most kialakult.

Engem nem érdekel milyen anya vagy, de arra gondolhatnál, hogy ha a gyerekednek a legjobbat akarod, akkor azért tenni is kell. Ha az adott tanácsadó/orvos/pszichológus nem segít, akkor menni a következőhöz, amíg az egyik szimpatikus nem lesz a gyerek számára és segíteni nem tud.

Annyiban hagyni a dolgot nagy felelőtlenségre vall. Nem csak a te részedről hanem az apa részéről is. Épp most teszitek tönkre lehet, hogy örökre a gyereketek lelkivilágát, és fel sem tűnik nektek...

Ugye elovastad kedves utolsó, hogy próbál segítséget kérni?

Az, hogy ki és kinek teszi tönkre a lelkivilágát az meg ebből nem derül ki.

Ebben a családban 5 ember van. 3 gyerek és két felnőtt.

Én azt látom, hogy próbálnak olyan megoldást keresni, ami mindhármuknak jó.

Nincsenek elszakítva egymástól, hiszen mindkét szülő és a 3 gyerek is napi kapcsolatban van.

Én még 2 kezelhető gyerekkel is sokszor kapkodom a fejem, hogy hogyan koordináljam a családomat, itt meg 3 gyerek van, akik közül 1 problémás, és a szülők ráadásul elváltak.

Nem lehet csak az anya nyakába rakni minden terhet csak azért, mert társadalmilag ez az elfogadott.

Könnyen ítélkeztek, de nemcsak egy gyerek helyzetébe kell belegondolni, hanem az egész családot nézni kell.

Egyáltalán nem gondolom, hogy csak az anya nyakába kellene tenni minden gondot, teljesen egyetértek azzal, hogy az apa is ugyanolyan szülő és ő is nevelje a gyerekeket, fele-fele arányban.

Azzal nem értek egyet, hogy egy problémás, szorongó gyereket elválasztanak, elszeparálnak és ezzel úgy gondolják, hogy eltussolják a problémát. De ez nem megoldás.

De ki szeparálja el? Nincsenek elválasztva egymástól a gyerekek.

Olvasd végig a kérdező válaszait. Próbálják megosztani egymás között a feladatokat. Életkori sajátosságok miatt( szoptatás pl) nem lenne életszerú a picit apánál altatni.

Nem vagyok híve a gyerekek szétválasztásának, de azt sem tartom normálisnak, hogy mindenki alkalmazkodjon egy valakihez, mert ó problémás.

És lássuk be, ha korlátlan idővel, pénzzel és energiával rendelkeznénk sem biztos, hogy ezt a helyzetet jól tudnánk kezelni.

A kérdező nem kónnyebb utat választott, hanem egy utat, amiben a gyerek apja tudja segíteni.