Rossz anya vagyok, amiért nem velem él?
A férjemmel fél éve mentünk szét, 3 gyerekunk van 1,3,4 évesek.
A 3 évessem nagyon eleven gyerek. Hisztis, verekedős, harapott, bántotta a testvéreit. Hiaba buntettem, jártunk nevelési tanácsadóba, de nem lett jobb a helyzet. Az apjátol mindig jobban tartott.Amióta ő van a napunk 0-24 ben rola szolt a hisztikrol, a verekedésrol, 1 percig sem lehetett levenni rola a szemünket, köztünk aludt. A házzasagunk tönkre ment. Mikor kulon mentünk velem maradt a 3 gyerek, de 1 honapja azt mondtam, hogy nem bírom tovább. A középső az apjahoz kerult. Szinte minden nap találkozunk, a gyerekek egy ovdai csoportban vannak. Egyutt karácsonyoztunk. Persze az egész családtol kapom az ívet milyen sz*ar anya vagyok :/
Tenyleg az vagyok?
Látod utolsó, ez a baj, hogy az apjukhoz nem lököd őket, holott az lenne a normális. Nem a te gyerekeid, hanem az apjuké is.
Nem kell mártírkodni, segítséget kérni nem ördögtől való, pláne, hogy a gyerekeknek az apjukra is szükségük lenne.
Akkor nálatok rossz a helyzet. Ellenben a kérdező a férjével közösen próbál meg gyerekeket nevelni.
Kicsit olyan, mintha savanyú lenne a szőlő....
Mi az, hogy nem engeded ki a kezeid közül a gyerekeket?! Miért mik ők, zsákmányállatok?
Én próbálom a férjemet mindenbe bevonni. Nem azért, mert lepasszolnám a gyerekeket, hanem, mert a gyerekeknek az apjukra is szükséguk van. Vannak olyan életkorok vagy helyzetek, amikor jobban igénylik az apjukat. Ennek belátásához csak fel kell nőni.
Nekem olyan felfogásom van, hogy nem egyedül vállaltam gyereket, hanem a párommal, ergo közös felelősség.
És igen, számomra érthetetlen, hogy mitől lepasszolás, meg könnyebbik út, ha a gyerek az apjánál is van.
Biztos a nagy boldogságodban sirdogálsz esténként.
A kérdező nem a könnyebbik utat választja, hanem él a lehetőséggel, hogy segítségül hívhatja az apát is (mert az ő gyerekei is), és közösen próbálják megoldani, mert ugye a családja többi tagjára nem számíthat, azok is csak ítélkezni tudnak.
Tényleg még mindig nem értem, hogy ez miért lepasszolás? Akkor az lenne, ha csak magára gondolna, a másik két gyerekre nem, és állandóan kozmetikushoz... járna. Előttem szépen kifejtették, nem ismétlem. Ha valaki az alapján nem érti, akkor sehogy se fogja.
"A pszichológusok nem tudnak segíteni, az óvónők tehetetlenek!"
Hogy tudnának segíteni, ha a baj az otthon van elsősorban? Amíg a szülők nem változtatnak, addig a gyereknek is nehéz lesz változnia. Egyébként mint írta a kérdező pszichológusnál alig volt, nem csoda hogy nem ért el eredményt.
"És, ha bevalljátok, ha nem, lesz vagy volt ilyen helyzet."
Persze hogy van olyan helyzet, amikor semmi nem használ, de a kérdezőék hagyták 2 éven át egyre rosszabbodni a gyereket, hagyták hogy szétessen körülötte minden, fegyelmezték, beleverték az agyába hogy ő a rossz, nem csoda hogy idáig jutottak.
Persze, hogy lehet hogy idegrendszeri gond, betegség áll mögötte, de egy gyereket akkor sem szabad úgy kezelni, ahogy a kérdezőék tették. Az a szerencsétlen 3 éves minden nap szembenézhet vele, hogy az anyjának csak ő "nem kell", a többiek igen, hogy az "ő hibája" hogy széthullott a család, hogy "miatta" ilyen rossz minden.
"Nagyon megdöbbentőnek tartom, hogy azért szapultok egy anyát, mert a a gyerekek apjával megosztotta a gyerekfelügyeletet."
Azért soha nem szapulnék senkit, mert megosztja a felügyeletet.
De hogy a büdös életbe nem lehet megérteni hogy egy gyereknek állandó, biztos környezetre és nem mindennapi változásra van szüksége? Az ide-oda ráncogálás egy stabil gyereket is felkavar, hát még egy eleve problémásat.
"Szerintetek az lenne a normális, ha hátán a kicsivel, nyakán a középsővel, és karján a nagyobbikkal vért izzadva, összeszorított fogakkal küszködne nap mint nap, mert társadalmilag az az elfogadott, hogy anyuka dögöljön be a gyereknevelésbe, hiszen, ha az apuka is segít, akkor már aszaranyák vagyunk."
Nem, nem ez lenne a normális. A gyerekek óvodába járnak, az lenne a normális, ha meg lenne határozva hogy egy héten mondjuk 3 nap az apjuknál amúgy meg az anyuknál vannak, nem ahogy esik úgy koppan módra, ahogy a szülőknek kedve van.
A kérdező otthon van egy egy évessel, nem hiszem el, hogy amíg a másik kettő óvodában van nem tud heti 1x bevásárolni, 2-3 naponta főzni meg heti 1x kitakarítani.
Kérdezz meg ahány orvost, pszichológust amennyit akarsz, annál megrázóbb dolog nincs egy kisgyereknek, mint amikor nincs biztos pont az életében, minden nap bizonytalan hogy hova megy haza, mi lesz a napi rutin...
"Nevetségesek vagytok, és az emptiátok nulla."
Rajtad kívül itt mindenkinek elég sok empátiája van, csak éppen a feltehetően beteg vagy csak rosszul kezelt gyerek iránt, nem az önző anyuka iránt.
134-es. Igen van, hogy jobban igénylik az apjukat, de itt ennek a kisgyereknek nem volt választása. Rossz volt, ezért mennie kelett. Ha akart ha nem. A kérdező írta, hogy éjjel sírt utána a gyerek.
Ő nem kérte, hogy megszülessen. A szülei akarták őt. Most meg ide-oda passzolgatják.
134-es, ne vidd túlzásba! :)
Pontosan értetted, mire gondoltam, semmi zsákmányállat, csak nem akartam lepasszolást írni, mert azt gondoltam, biztos belekötsz. Na tessék, nincs rajta sapka, mi? ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!