Ha a gyereketekre rátör a hiszti és nyilvános helyen, hogyan kezelitek ezt a problémát?

én meg az olyanokat nem értem mint te, kedves kérdező!

mi az, hogy minek az ilyennek gyerek? miért, milyen???

én tök nyugis, csendes, ölelgetős anya vagyok, a gyerekem se az a hisztis fajta, jól klappolunk egymáshoz, úgyhogy nincs ilyen problémám!

de pl. nem is olyan régen kaptam egy felszólítást, hogy el kell költöznünk az otthonunkból. teljesen kibuktam, a gyerek persze nyúzott ugyanúgy mint mindig, de akkor abban az állapotban valahogy nem bírtam, és rákiabáltam, hogy fejezze be. természetesen bocsánatot kérdem, de nem ez a lényeg.

van ilyen, hogy egyszerűen kész, nincs türelem és rossz a reakció mert már nem tudod nyugtatni,elterelni, egyszerűen kijön a feszültség. ettől még nem rossz anya senki. simán el tudom képzelni, hogy náluk is volt valami...

Pont van egy friss élményem a gyerek hisztiről.

Tegnap voltak nálunk nővéremék, akinek van egy másfél éves kislánya. Egyébként szó fogadó kislány, nincsen vele probléma, de azért ritkán nála is előjön a hiszti, de akkor nagyon, akár egy egész napra. Van egy kutyánk, és a kislány a fejébe vette, hogy milyen jó buli ha belelép a kutya vizes táljába és az kiborul. Rászólt az anyja, hogy ezt nem szabad, vizes lesz a zoknija, a kutyusnak meg kifolyik a vize. Türelmesen elmagyarázta neki, hogy miért nem szabad. Feltöröltem, töltöttem új vizet, a gyerek látszólag megértette, hogy ilyet nem szabad csinálni, majd újra eljátszotta ezt..az anyja ismét rászólt, hogy na tessék, fogadjon szót. Megint újra az egész "procedúra". Amikor indult ismét a víz felé, már én is rászóltam, hogy nem szabad, és h fogadjon szót. Csak azért is rohant a vízhez, de megakadályoztuk. Onnantól üvöltött, toporzékolt, a földhöz vágta magát, hogy ő akkor is borogatni akar. Ezt még önmagában mindenki elviselte, mert majd csak megnyugszik ha rájön, hogy úgysem mehet már a vízhez...aztán a plüssét kezdte el dobálni a kutyára, ránk, amikor a vőlegényem felvette hogy elterelje a figyelmét, akkor a szemüvegét kezdte el cibálni róla. Letette, hogy ha nem tud úgy játszani, hogy nem veszi el a szemüveget, akkor nem veszi fel. Erre a kislány ismét hiszti rohamot kapott, és megint kiöntötte a kutya vizét 2 mp alatt. Ekkor már nővérembe is ment a pumpa, és bizony megragadta erélyesebben és leültette maga mellé, hogy bizony most már elég lesz. Kiderült, hogy ők ezt hallgatták/csinálták már reggel 8 óta, mert éppen bal lábbal kelt fel a gyerek. Na most, ha egy idegen csak ezt a momentumot látja, amikor eltörik a szülőnél a mécses, abszolút jogtalanul szól bele a nevelési elvekbe. Valószínű egy-egy ilyen hangosabb szónál, ez már az utolsó csepp a pohárban. Szerintem senkinek nincs joga számonkérni a szülőt, hogy miért így, vagy úgy nyugtatja meg a gyereket,hiszen fogalma sincs az előzményekről. És hozzátenném, hogy nővérem írtó türelmes ember. Tehát csak óvatosan bánj a szavakkal, meg h kit oktatsz ki és mikor. Mert egy hasonló eset után lehet h téged fognak felpofozni ha sokat okoskodsz és szólsz bele mások dolgaiba.

Ha jól értem, Neked még nincs gyereked, de egyszer már vigyáztál fél órát a másfél éves síró unokahúgodra, és akkor nem borultál ki, hanem ügyesen megvigasztaltad egy könyvvel. És ebből rögtön azt a következtetést vontad le, hogy nincs az a hiszti, amit nem lehet pár perc alatt megoldani egy pár nyugodt szóval és egy ügyes húzással (pl. könyvvel). Hát tévedsz!

Egy 3 éves gyerek már sokszor képes hatalmas hisztit levágni, mert valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Olyan is van, hogy bal lábbal kel fel, akkor meg még inkább tudnak hisztizni. Az, hogy te fél óra alatt nem vesztetted el a türelmedet, nem jelenti azt, hogy 2-3 óra alatt sem vesztetted volna el, főleg ha mindennap meg kell hallgatnod 1-2 órányi hisztit. Honnan tudod, hogy az anyuka nem próbálta meg először szépen elmagyarázni neki, hogy miért nem vesz nyalókát, meg nem próbálta elterelni a figyelmét? Azt meg főleg honnan veszed, hogy nem szereti a gyerekét, mert éppen akkor a villamoson elvesztette a türelmét?

Nem azt mondom, hogy az anyuka viselkedése megfelelő volt, csak hogy ebből ne vonj le messzemenő következtetéseket. Én még soha nem beszéltem így a gyerekemmel, ahogy leírtad, mert nem ilyen a habitusom, de azt már mondtam neki, hogy "Hagy már abba a hisztit!" - amikor nem segített sem a szép szó, se a figyelemelterelés, sem az ölelgetés, se semmi.