Ha a gyereketekre rátör a hiszti és nyilvános helyen, hogyan kezelitek ezt a problémát?

Attól függ miért van a hiszti. Csúnyán soha nem beszélnék és nem kiabálnék vele. Max azt szoktam mondani h nézd már mindenki rajtad nevet milyen bután viselkedsz. Vagy amit említesz is elterelem vmivel. De volt már arra is példa h teljesen nevén szólítottam fel határozottan h na most már elég. Többet biztos nem megyünk együtt sehova ilyen viselkedéssel. Nekem szép okos gyerekem van nem ilyen hisztis. Ez is hatott. Mindig más válik be.

Jól kifakadhatott a nő. Ki tudja már mióta táncolt az idegein és kiszaladt belőle, nem védem de lehet eljutott arra a szintre ami persze nem normális meg helyes.

Második: nem értek veled egyet, igenis néha kell, hogy rászóljon az ember, ha tényleg alpári módon beszél, kiabál a gyerekkel a nyilvánosság előtt. Akkor milyen lehet otthon? Nekem egyik ismerősöm is nagyon csúnyán beszélt a gyerekével, mígnem valaki (tudom, de most nem írom le) rászólt, hogy most már hagyja abba ezt a stílust. És mivel egy idegentől hallotta, észbe kapott, összeszedte magát és megváltozott. Elég volt neki egy beszólás. És én sem hagynám annyiban, vannak esetek, amikor azzal segítünk, ha rászólunk, hogy vegye észre magát. Nem mindig a kedvességgel teszünk jót.

Kérdésre válaszolva, én félrehúzódok és leguggolok elé és megbeszélem vele, hogy csúnyán viselkedik. Nekem 4 éves a nagyobbik, legutóbb a közértben volt kisebb hiszti, kimentem vele előre és (addig apa fizetett) és megbeszéltem vele. Ő ilyen, hogy ha beszélsz hozzá, megnyugszik. A kisebbik még pici, róla nem tudok nyilatkozni. :)

4. válasszal abszolút egyetértek. Semmilyen hatással nincs a beszólásod, még az is előfordulhat, hogy csak tovább fokoztad az anyuka feszültségét, ami aztán majd megint a gyereken csapódik le.

Igen, igazad van, nem szabad csúnyán beszélni és kiabálni a gyerekkel, teljesen egyetértek, de nem tudhatod éppen milyen szituációba csöppentél bele. Ne ítékezz látatlanban, fogalmad sincs az előzményekről.

nem tudhatod mik voltak az előzmények. lehet,h. már előtte fél nap csak hisztizett a gyerek. azért valljuk be a figyelemelterelés nem mindig működiuk,pláne anyától,akit egész nap lát a gyerek,szinte már un. az,h. te el tudtad terelni a figyelmét,az nem a te ügyességeden múlt,és nem is anya szégyene. egyszerűen csak idegen voltál számára,ismeretlen,új,érdekes. amikor a 1,5 éves lányom az idegeimre megy,mint pl. tegnap,én sem szeretném,h. idegenek hallják hogyan üvöltök vele,mert egyszerűen százezermilliomodszori szépenelmondásra sem hajlandó sem meghallani sem megérteni. de érdekes mód,ha üvöltök,azonnal csinálja. hát ez van.

egyébként úúúútálom ezt a kijelentést,h. "minek az ilyennek gyerek...". ne te ítéld meg,kinek való gyerek és kinek nem! mert 3 percből ezt nem lehet megítélni. anyukának is lehet rossz napja és nem mindenkinek van olyan türelme és önfegyelme,h. a legrosszabb napján is mézesmázos hangnemben szóljon ezredszer is a hisztiző gyerekhez.

Helyzettől függ, van, hogy ignorálom a hisztit, de van, hogy én is kifakadok és kiabálok a gyerekkel, főleg, ha már az egész napunk olyan volt, hogy ez az utolsó csepp.

A kérdezőről megvan a magam negatív véleménye.

Utálom az ilyen embereket, akik azt hiszik, hogy mindig mindent jobban tudnak.

Én is kaptam már sok beszólást a lányom születése óta, mivel az idegeneknek semmi sem jó és mégis kényszerük van, hogy beleszóljanak idegenek életébe, kéretlen tanácsokat osztogassanak.

Ha sapka volt a lányomon azért, mert szegény gyerek meggyullad, na nem volt azért, mert jaj szegény biztos megfázik.

Ha a kendőben a gyerek békésen aludt, akkor azért, mert úristen, biztos nem kap levegőt, tuti nem kényelmes neki stb.

Én egyedül maradtam a lányommal, lelki, anyagi gondjaim is vannak, iszonyat nehéz így élni.

Vannak nekem is rosszabb napjaim, mikor úgy érzem, semmi nem jön össze.

Ha ekkor egy hiszi kellős közepén még egy idegen is beszólna nekem, mert ő hiába nincs az én élethelyzetemben, majd ő bezzeg jól megmondja mit kellene tennem (mintha én nem tudnám, hogy nem szép dolog kiabálni), bizony őt is jól kiosztanám és nemhogy segítene, de még rosszabbá tenné a napom, ami rajtam és a gyereken csattanna.

Ezzel senkinek nem segített a kérdező, csak saját magával van jól megelégedve, hogy hű, ő milyen okos volt, jól megmondta annak a szemét nőnek. Nagyon rosszul tetted kérdező!

Erről eszembe jutott egy beszólás,amit én kaptam. Utcán sétáltunk, kicsi a babakocsiban, "nagy" pedig mellettem sétált, én két kézzel toltam a babakocsit. Gerincbetegségem miatt gyakran fáj az egyik vállam, karon, amin a gyerekek körüli teendők sem javítanak sokat, ezért nem tudtam egy kézzel tólni a babakocsit és fogni a nagyobbik kezét séta közben, aki nem mellesleg ha fogja a kocsit, akkor szépen bele is kapaszkodik, huzza vissza és egyszerűen ilyenkor leszakad a nyakam, vállam karom. Egy nő pedig beszólt, hogy miért van így külön a nagy szinte kiközösítve, miért nem fogom a kezét, majd odajött megfogta a gyerekem kezét és rátette a babakocsira, mondta, hogy szépen gyere ide te is fogjad a babakocsit.

Az egész pár másodperc volt, a nő el is tűnt. Utána biztosan felment az internetre és elpanaszolta, hogy milyen szülővel találkozott, a mocsok le se tojja a nagyobbikat csak mert a kicsi megszületett.

Nem tudod, hogy a gyerek miért hisztizett, mióta hisztizett, és mitől szokta abbahagyni a hisztit. Mert nem igaz, hogy minden gyereknél bejön ez a figyelemelterelés meg a vigasztalás. Mindenkinél ki kell tapasztalni a saját gyerekénél, hogy nála mi jön be, és olyan is van, hogy semmi nem segít, és az anya bizony tehetetlenségében már elkezd kiabálni a gyerekkel.

A legnagyobb lányomnak például két éves kora körül volt egy időszaka, mikor egyszerűen nem volt hajlandó hazajönni. Hasra feküdt a körfolyosón, hogy ő onnan nem jön tovább. Nyár volt, 40 fok, úgyhogy én meg kiültem az ajtó elé, valamit csináltam, pl. borsót pucoltam, és vártam hogy egyszer csak meggondolja magát és jöjjön. A szomszéd néni, ha hallotta, hogy sír a gyerek, kijött, amitől a gyerek megszeppent, és rögtön szaladt hozzám. A szomszéd néni meg azt hitte, hogy csak egy kedves szóra volt szükség, és én is meg tudtam volna oldani, hogy megbeszélem vele hogy hazajöjjön.

Kisebbik lányomnál meg egyszerűen nem segít semmi. Volt már hogy hasra vágta magát a bolt közepén, mert nem mászhatott fel a felhalmozott ásványvizes palackokra, meg hogy üvöltött a játszótérről hazafelé, mert szerinte még nem is voltunk a játszótéren. Nála semmi nem segít, ha egyszer elkezdi a sírást, akkor ki kell várni azt a fél-egy órát, amíg lecseng a dolog, akkor abbahagyja magától. És igen rosszul viselném, hogy miközben a gyerekem egy fél órája üvölt a fülembe épp azon például hogy miért a bal cipőjét adtam fel előbb, valaki rám szólna, hogy miért nem vigasztalom már meg a gyereket.

4 évsva lányom. Amikor hisztizik akkor leguggolok hozzá és elmondom neki, hogy hisztivel nem ér el semmit. Ha megnyugszik szépen elmondja mi bántja, haragszik szetetne ha olyan akkor megoldjuk. Pl ha hiányzik apa mert dolgozik és felhívjuk stb. Ha valami nasit kér de nem akarom megvenni akkor elmondom miért nem vesszük meg. Ha tombol egyszerüen nem értem meg és elmondom, hogy nyugodjon meg.

Kérdező mázlid volt, hogy nem vágott képen. Igaz én nem beszélek csúnyán de nem tűröm senkitől, hogy bele szóljon a nevelésembe.

Igaz én meg azért lettem megszólva, hogy még a gyerek hisztizik és nem nyugodt próbálk maradni és nem felemelni a hangom. Megjegyezték már, hogy csak egy anyai pofon kellene stb. Mindenkinek nem lehet megfelelni.