Normális hogy félek attól, hogy majd "leéget" a leendő gyermekem ha hisztizni fog nyilvános helyen?

Én nagyon tartottam az ilyesmitől! Mi lesz, ha nem tudom visszaaltatni, mi lesz, ha elszalad, nem jön vissza, mi lesz, ha nem tudom kezelni a helyzeteket...pár hónapig babakocsival sem vittem le, már nem is tudom, min paráztam. Utólag nem is értettem magam, és szidtam, hogy miért "maradtam ki" dolgokból, mert nem mertem.

Ma meg: a 2 éves fiam olyan hisztikorszakban van, mindent egyedül akar csinálni, földhöz veri magát-én meg halál nyugodtan viselem. Nyugi, lehet fejlődni! Fog menni! Kicsit olvassál utána és rájössz, ezek a dolgok természetesek náluk, nem veled akarnak alapból kiszúrni. Én így jobban megtudom őt érteni, és könnyebben kezelem a helyzetet. Rosszalló tekintetek meg mindig lesznek, de azok elfelejtik, hogy ők is így hisztiztek ám.

csak én, mint kívülálló, eladó voltam egy kínaiban, bejött az anyuka gyerekkel cipőt próbálni(jelezte nekem, hogy hiperaktív)az egész szituból nekem nem az jött le, hogy jé, de h*lye gyerek, meg semmi, hanem magammal voltam elfoglalva, hogy totál beleizzadtam, mire meg lett találva melyik jó, melyik kell, amit meg sem vettek a végén, úgy éreztem le kellene ülnöm pihenni, szusszanni, csakhát azt nem szabad munkahelyen.

próbálj másokkal törődni, akkor nem magadon szenvedsz.

egy ötlet, pl én amikor mindig azt hittem mindeni engem néz, direkt ránéztem mindenkire és láttam ahogy bambulnak csak ki a fejükből és ez megnyugtatott.

Szerintem,ha anya lesz, ezt teljesen máshogy fogod látni.

Nemrég azon nevettünk a férjemmel,hogy mielőtt meg lett a fiunk, hogy sajnáltuk azokat a szülőket, akiknek mondjuk a Tesco pénztárnál végig kellett állniuk a méteres sorokat egy üvöltő gyerekkel. Aztán nekünk lett részünk ilyenben. Persze nem kellemes, de ez van. Én ezzel úgy vagyok,hogy szerintem nagyon minimális százalék az, aki legalább 1-2szer nem esik át ilyenen.

És megsúgom, én sem tudom mindig kezelni. Ilyenkor próbálkozom a figyelemeltereléssel, legtöbbször sikertelenül. De egyszer csak elfogy az sor.:)

Egyébként a férjemet is hasonlóan nevelték, mint ahogy az egyik válaszoló írta,hogy nem lehetett hisztizni, mindenkinek előre köszönni, mert ügyvéd mama, bíró papa stb. Ennek az lett a következménye, hogy ha sétálunk valahol és nem vesz észre egy ismerőst, és én rászólok,hogy láttad őket, köszöntél nekik, akkor olyan ideges lesz,hogy húha.De még sorolhatnék számos ilyet. Szóval a decens nevelésnek is van rengeteg hátránya.