Nektek mi a véleményetek egy olyan egy gyermekes anyukáról, aki csakis részmunkaidőben szeretne munkát vállalni?

Nálunk a férjem "nem dolgozik", tehát otthon van, háztartást vezet, meg kb. napi 4 órában ellátja a webáruházainkat, vállalkozásunkat.

Én dolgotok, s hála égnek keresek annyit (nőként), hogy ha van olyan hónap, hogy nincs bevételünk a vállalkozásból (mert van ilyen), akkor is simán megélünk 5-en ( 3 gyerekkel) az én fizetésemből. A vállalkozásból befolyó plusz mindig úgymond a megélhetésen kívüli "luxus"-ra megy, pl. nyaralás, valami felújítás, stb...

Az a véleményem, hogy ez lenne a normális. Szomorú, hogy erre sokaknak nincs lehetősége. Még szomorúbb, hogy a hülye társadalmi húzás miatt sokan nem tudják mérlegelni, mi a fontosabb. Direkt nem írok példákat, mindenki kiolvassa, amit szeretne, vagy rá vonatkozik.

Én a gyerekek előtt napi 10-12 órát dolgoztam és este még dolgozatokat, esszéket javítottam pluszban. Bár imádtam, kizárt, hogy ezt folytassam. Most más feladatom van és lesz is az elkövetkező sok-sok évben. Amúgy nyilván mindenki azt csinálja, ami neki jó, vagy legalábbis jónak hiszi.

A férjem hazajön munka után, és nem kell takarítania, gyerekeknek kaját csinálnia, mosogatnia, mosnia, pakolnia, boltba mennie, hanem pihenhet, kikapcsolódhat.

Ha en is 8 órába dolgozok majd gyes után, akkor joggal el fogom várni, hogy segítsen be a háztartásba, gyerekeket vigye játszótérre stb.

Nem fog neki tetszeni, de én sem vagyok igavonó állat, tehát minden nem szakadhat itthon a nyakamba.

Ha 4 órában dolgoznék, akkor az itthoni melót is csak én csinálnám.

A férjem jól keres, én a töredékét kerestem a munkahelyemen.

Nem vagyok lusta, de házi rabszolga sem. Van barátnőm, aki a 8 órás munka után a 2 gyerekével foglakozik, főz, mos, takarít, mert a férje ugyanannyi munkaidő után fáradt, ideges, hagyják békén.

Azért este elvárás a szex, és a mosolygós, nyűgöt meghallgató feleség.

És a nej belenyugszik, mert a férje jobban keres.

Ez a normális?!

Az én nagymamámnak, aki 74 éves sosem volt munkahelye, mégis rengeteget dolgozott. Ha nagyapám kiment az utcára a faluban, büszke volt, mert "az" nem csak egy férfi, egy ember volt, hanem ők ketten voltak. Az ő munkája is benne volt, hogy a férfi, aki leteszi a pénzt az asztalra, kipihent, kiegyensúlyozott, tiszta, jól öltözött. Cserébe a férfi érzelmi, anyagi biztonságot teremt. Ez nem azt jelenti, hogy nem mos el egy tányért sem, de gondolom ezt nem kell magyarázni.

Az a helyzet, hogy egyes nők nem erre vágynak és akkor borul minden. Ezenkívül nagy baj, hogy sok férfi (és már sok nő is) nem tartja értéknek azt a munkát, amit egy asszony, később egy anya otthon ellát. Ez sok mindent von maga után. Az oktatásban, a munkahelyeken, hogy nem teremtenek elég részmunkaidős állást.