Több gyermekes szülők válasza/tapasztalata érdekelne?

Előre szólnék, hogy negatív megjegyzésekre NEM vagyok kíváncsi! Tisztában vagyok azzal, hogy ez így baromira nem jó és valamit tennem kéne ellene.

Szóval:

Az lenne a kérdésem, hogy akinek több gyermeke van, az hogyan élte meg anyaként, hogy jött a következő gyerkőc?

Nyilván tervezett gyermekről van szó, akivel utolsó hetes vagyok. Most felerősödött bennem az a gondolat és érzés, hogy a nagyobbik lányom (2,5 éves) "nem érdekel".

Türelmetlen vagyok, nem igazán szeretnék vele foglalkozni.

Elmúlt időben így is elég apás lett, beköszöntött a nagy "szerelem" köztük. A védőnő erre azt mondta, hogy teljesen normális ebben a korszakban. Szinte kivétel nélkül mindenben csak apa volt a jó. Kivéve, ha beteg lett, mert akkor anya mellkasán a legjobb, anya tud mindent. De gondolom ez máshol is így van.

Elég nehéz volt beletörődnöm, hogy másodhegedűs lettem, de végül nem volt más választásom. :)

Elég ügyes és értelmes gyermek. Segítőkész és nagyon várja a kis tesót. A bölcsiben is állandóan ő (tesó) a szerepjáték központja. Naponta beszél róla magától és sokat puszilgatja a hasam.

Nem szeretném az ő kapcsolatukat már a kezdetektől elrontani, de egyszerűen mostanság sokat gondolkozom azon, hogy mik lesznek a reakcióim a nagylányomra.

Vajon mennyire fogom "ellökni" magamtól? Esetleg ő ezt megfogja érezni úgy, hogy relatív apa a "minden" mai napig? Vagy ez hogyan fog történni?

Nem szeretném a féltékenységét és utálatát majd felerősíteni a tesó iránt, ha hazajöttünk a kórházból, ezért kellene valami megoldást találnom.

Tudom, hogy külön programokat csináljak majd vele, stb.. de egyszerűen nem tudom most jelenleg erre rávenni magam.

Lehet ez megfog változni, nem tudom..

Nálatok hogy alakultak a dolgok? Hogyan álltatok hozzá a nagyobbik gyerkőchöz a szülés előtt közvetlen és szülés után?