Miért kell kihozni a csöndes természetbe a kisgyereket ordítozni? Csak az anyukáknak van joguk a csendhez?

Na te a tipikus megkeseredett,mindenkit utálok inkább típusú ember vagy. Nem neked készült a park,és nem neked keletkezett a tó, bárki mehet oda,és igen,a gyerekek ilyenek,amelyik csendben elvan naphosszat az többnyire beteg. Miért érnél te többet,mint egy kisgyerekes család?

Ha már horgászat,engem meg pl az bosszant,hogy itt nálunk a sok horgász a sima,nem horgászatra kijelölt tó partján döglik egész nap,és ha én kimegyek a gyerekemmel,nem találok szabad padot,mert mindet telerakják a cuccaikkal. Szerintem meg ez a pofátlanság.

Nekem van 2 fiú gyerekem. Úgy tanítom őket, hogy élvezzék az életet, ne legyenek besavanyodottak, de legyenek tekintettel másokra. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Mi a játszótéren tombolunk, vagy otthon a kertben. A szobájukban is lehet csukott ajtónál ordibálni, hangoskodni. Horgásztónál kirándultunk már, de ott tudja már a 4 éves is, hogy lehet pl közel a parthoz kavicsokat dobálni, ha épp nem zavarunk senkit, de kiabálni nem. Parkba is lehet szaladgálni, és nem gond, ha elkiáltja magát párszor, de a folyamatos ordítás ott sem megengedett. Szerintem ez szoktatás kérdése és igenis fel kell állítani a gyereknek korlátokat. Ezt lehet amellett is, hogy közben kiszórakozza, kitombolja magát. Nem hiszem, hogy aki kimegy horgászni vagy a parkba olvasni, és eközben zavarják az ordító gyerekek, az besavanyodott meg megkeseredett. Ha kiülök a teraszunkra olvasni, akkor engem is zavarnak a gyerekeim, így hát arra az egy órára csendes pihenő van, a szobájukban csendben játszanak vagy mesét néznek. Szükség van erre is az embernek, és ezt a gyerekeknek sem árt megtanítani. Ha játszunk, akkor én is partner vagyok, beszállok a játékba, fröcsköljük egymást, birkózunk, focizom velük és nagyokat nevetünk, de akkor és ott, ahol ennek helye van.

Tudom, hogy ez a gondolkodás nem divat sajnos, emiatt is van az, hogy éjszaka a buliból hazafelé tartó kamaszok az utcán üvöltöznek és mindenkit felvernek. Nem vagyok besavanyodott és nem is bosszantom magam ezen, de mi anno nem így csináltuk, mégis nagyon jókat szórakoztunk és szerintem az emberibb volt.

Miért pontoztátok le az előzőt?!

Mintha azt írta volna, úgy neveli a gyerekeit, hogy megtanuljanak tekintettel lenni másokra is, de azért ki is tudják magukat tombolni ott ahol nem zavarnak másokat?

Hát nem ez a lényeg?

Hát kedves kérdező, ez a probléma elég összetett.

Nem biztos, hogy az adott szituációban éppen melletted visító gyerek éppen neveletlen, lehet hogy a szülei szép következetesen nevelik és épp most kiborult a bili, vagy túl kicsi még, hogy megértse az adott szitut vagy hát igen a szülők mindent ráhagynak és azt csinál amit akar...

Amíg nincs gyereked nem tudhatod, hidd el szépen meg fog dőlni az elméleted arról, hogy te majd hogyan nevelsz. Ugyanis minden gyerek más és más, ami az egyik gyereknél beválik a másiknál nem, meg vannak életkori sajátosságok, amivel jó tisztában lenni, addig is amíg nincs gyereked, érdemes a gyermeklélektanról olvasgatnod.

Nekem 4 gyerek van, a két nagyfiam jól nevelt szófogadó, de pici korukban örökmozgó eleven kis ördögök voltak, van egy lányom aki a nyugalom szobra, és a legkisebb aki még csak 11 hónapos, na ez az az életkor amikor még beszélhetsz neki bármit, nem érti a szabályokat. Jó esetben a szülők megtanulják az évek során, hogy az adott életkorú és temperamentumú gyerkőcével hova mehet ahol ők is és más is jólérezzék magukat, de ez egy folyamat, amelynek során adódhatnak tévedések, és ezért nem kell rögtön ítélkezni.

Én tudom, hogy a picimmel biztos nem mennék el egy horgásztóra, mert mindent szétszedne

, és ha nem hagynám akkor meg ordítana, idén nyáron nagyon megválogatjuk, hova érdemes vele is elmenni.

De tény, hogy a gyereknek mozgásra, térre, tombolási lehetőségre van szüksége, és a szülő feladata, hogy ezt (is) tudja számára biztosítani olyan helyen ahol másokat ez nem zavar.

Félreérthető voltam?

Én azt írtam, hogy a gyereknek mozgásra, térre van szüksége, ezért oda viszem őket, ahol ezt megtehetik.

Mondjuk játszótérre, nyáron strandra, kirándulni stb.

A kérdezőnek azt ajánlottam, hogy tanulmányozza az életkori sajátosságokat, olvasson gyermeklélektanról, mielőtt eldönti ő hogyan fog nevelni, mert úgyis eldől minden elmélete, ha majd lesz saját gyereke.

Én csak azt írtam, hogy a 11 hónaposomat nem vinném most horgászok közé, mert még a horgászbotjukat is darabokra törné... A strandon is veszélyes volt, most tanult meg járni, neki csak az a cél, hogy menni menni, be a vízből ki a partra, rágyalogolni mások törölközőjére, egy öreg néni csúnyán is nézett, amikor összevizezte a plédje sarkát, de megenyhült mert bocsánatot kértem, ha nem hagyom mászkálni, hát visít mint a fába szorult féreg. Szóval kíváncsi lennék kérdező te mit tennél egy ilyen korú gyerekkel, vannak helyek ahova nem viszem el, de azért parkba, játszótérre, strandra, természetbe igen, csak nagyon a sarkában kell lenni, de még így is előfordul, hogy viselkedésével zavarhat másokat, de ő sem fog otthon ülni a négy fal közt, ezt nem írtam, remélem nem így értetted utolsó!

Szerintem is jusson majd eszedbe ez a kérdés.

Húúú, hány elvem volt nekem is, hogy majd így meg úgy csinálom majd, aztán minden borult.

Itt a házban lakik egy 80 éves néni, aki üvölt a gyerekekkel, akik a játszón sikítoznak, vihognak, szaladgálnak (felügyelet nélkül- a nagyok vigyáznak a kicsikre)

De hol máshol, ha nem a játszótéren/természetben engednék el magukat?!

Örülnél, ha a szomszédodban visítoznának?

Akkor már inkább az utca.