Van itt valaki, aki megbánta, hogy bölcsibe adta a kisgyerekét?

Én megbántam,de "csak" azért,mert állandóan beteg volt,a munkámat is fel kellett adnom mert havi 3-4 napot tudott csak bölcsibe menni,rengeteget voltunk kórházban,betegen meg nem tudtam kire hagyni.

Más szempontból nem bántam meg,nagyon szerette a gyerekeket,gondozókat,sokat tanult,de jobbnak láttam kivenni egy év után.Most áprilistól itthon van,majd szeptemberben megy oviba.

végül is nem bántam,sokat tanult ott,szocializálódott,önállósodott de borzasztó nehéz volt a beszokás és még fél év után is szinte sírva mentünk reggelente!

Most 4 éves én úgy látom,hogy 3-3,5 éves korukra érnek meg igazán a gyerekek arra hogy anyáról leváljanak!

A betegségekkel így is úgy is találkozni fog, bármilyen közösségbe kerül is. Barátnőm lánya akkor kezdte az ovit, amikor az én fiam a bölcsit. Kapásból úgy kezdtük,hogy két hét után mind a két gyerek beteg lett egy hétre. Azóta is kb. ugyanannyit betegek.

Én nagyon nem bántam meg. A fiam rengeteg dolgot tanult ott már pár hét alatt is,amit itthon nem. Pedig tanítottuk. A közösségnek nagyobb ereje volt.

Nálunk az alvás is így jött helyre. Az ebéd után alvással mindig megharcoltunk. Amióta bölcsis, hétvégén is jön,hogy menjünk aludni. Bekísérem az ágyába, és jöhetek is ki, elalszik magától.

A beszoktatás volt kicsit nehezebb, de azóta még egyszer sem sírt,hogy menni kell reggel. Sőt, most megint beteg volt és két napig nem ment. Hiába vettem elő az összes játékát, ültem mellette órákat, egyszerűen unta,hogy velem kell játszania. Ott meg egy dobozzal fél órákat elvannak!

De nyilván gyerekfüggő. Van, ahol tényleg nem megy az elválás, na ott ha megteheti a szülő, akkor nem biztos,hogy a legjobb,ha beadja!