Tényleg ekkora bűnt követtem el?

Nagyon nagy baj, hogy így vélekednek ilyen sokan. Gyereket (sem!!) ütünk meg soha, semmilyen körülmény között! Ha mégis véletlenül megtesszük, akkor ne legyünk már rá büszkék, hanem szégyelljük magunkat nagyon!

Az egyik legjelentősebb magyar gyerekpszichológus, Vekerdy Tamás véleménye:

"Az volt a tapasztalatom, hogy iszonyatosan agresszívak a magyar szülők, brutálisan vernek, de ezt letagadják, és rejtegetik, de ezt tartják a helyes megoldásnak. Svédországban a gyerekverést börtönnel sújtják, és szerintem helyesen teszik."

De kell! Mert nagyon sokan normálisnak hiszik, hogy megütünk gyereket. Mi az, hogy szokja csak, hogy őt is megüthetik??? Számomra ez hihetetlen!

A vert gyerek nem azért viselkedik jól, mert tudja, hogy nem szabad, hanem, mert fél. Ha a félelem megszűnik, újra erőszakossá válik.

A gyereket hagyni kell kibontakozni, meg kell ismerni a személyiségét. Nem szabad erőszakosan fejleszteni, az ugyanis pont, hogy megállítja a fejlődésben. A gyereknek példát kell mutatni, ha azt látja, hogy verni lehet, akkor ő is verni fog. Ilyen egyszerű. A gyerek csak addig fejlődik, amíg örömét leli abban, amit csinál.

A megtörténteken változtatni sajnos már nem tudsz.

Amit másképp csinálhattál volna: ha nekem kellett volna 2* rászólni, akkor esetleg már jeleztem volna az édesanyjának, hogy "kérlek, tudnál segíteni/figyelni, mert..."- ha ezek után a pici ütöget/rugdos stb.- akkor nem ráverni kell (mitől is lenne ez akkor különb? :)), hanem megfogni a kezét, megállítani a cselekvésben (nem megszorítani, meg lefogni durván, csak megfogni a kezét, a szemébe nézni és elmagyarázni neki, hogy "nem szabad, nem szeretném, kérlek ne üss meg, mert nekem nem jó/fáj stb."- nem emelt hangon, nem ordibálva, nem indulatosan, hanem nyugodtan.

Ha ez sem használ, akkor bizony kicsit határozottabban szólni az édesanyjának, hogy oldja meg a helyzetet- aztán majd az anyuka belátása szerint cselekszik (remélhetőleg kiemeli a szituációból, pl. arrébb vezeti, felemeli, eltereli a figyelmét valamivel stb.)

Nekem is borzasztóan rosszul esett volna, ha a testvérem önhatalmúlag rendszabályozta volna a kisfiamat. Ilyen esetekben a minimum, amit elvárok, hogy szóljon, kérjen segítséget, jelezze a problémát stb. (az pedig részemről, szülő részéről alapvető, hogy figyelek a saját gyerekemre és ha látom, hogy olyat tesz, ami nem helyes, másokat ütöget vagy hiszti van, akkor közbelépek, én vagyok a felelős érte, hozzám tartozik, enyém a felelősség és a nevelés joga is).