Tényleg ekkora bűnt követtem el? Vagy csak túlreagálta?

Tegnap meglátogatott az egyik régi ismerősöm (kb 80 km-rel arrébb levő városban lakik, május óta nem láttuk egymást). Párom dolgozott, nekem meg semmi dolgom nem volt, ezért mondtam az ismerősnek (ffi, párommal egyidős), hogy találkozzunk, ha már a városban van. Találkoztunk, kb 2,5 órán át sétáltunk. Párom ezt este megtudta, kiakadt. Azt mondta, gondolkozik rajta, hogy együtt maradjunk-e ezek után. És azt vágta a fejemhez, hogy szánalmas vagyok, mert vannak gondjaink (amiket nem tudunk megbeszélni, mert Ő nem hajlandó), és én máris kifelé kacsintgatok, pasizok.

1. Sokkal jobban örültem volna, ha párom nem dolgozik vasárnap szívességből (szombaton is dolgozott, INGYEN!), és vele lehetek, akkor nem az ismerősömmel találkozok.

2. Én már napok óta kérem, üljünk le beszélgetni. Gondjaink vannak, ebben én is hibás vagyok, de én szeretném ezeket megbeszélni. Ő nem.

3. Régebb óta ismerem ezt az ismerőst, mint a páromat, és a párom tudja, hogy a barátaim 80%-át fiúk teszik ki.

Mikor tegnap délután felhívtam a párom, hogy mikor végez (5 körül), azt mondta dolgozik, később kiderült, épp sörözött. Nem kezdtem el cirkuszolni a kis füllentés miatt, rendben, egész héten dolgozik, pihenésképp megérdemel 1 sört, vagy 2-t. Ő ahogy megtudta, hogy én egy férfivel sétáltam, elkezdett cirkuszolni. Be szerettem volna mutatni őket egymásnak, a párom nem akarja megismeri. Mit tehetnék akkor? Egy régi barátságot dobjak el azért, mert a párom féltékenykedik? Tényleg én vagyok a hülye, mert a páromnak igaza van vagy csak túl dramatizlája? 19L