Normális kisgyerekes anya hétvégente nem főz, hanem játszik a gyerekekkel?

Sajnos ez a kérdés már rég nem a főzésről szól... :(

Nem szoktam annyit nézegetni ezt az oldalt, mint tegnap, illetve ma, de én komolyan aggódom a kérdező miatt. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy mi lehet ebben az esetben a megoldás, hogyan lehetne segíteni, mert ha legalább a fele igaz annak, amit leírt a férje előbb-utóbb verni is fogja. Talán a következő ilyen naiv kérdése az lesz, hogy minket hetente hányszor püföl a férjünk... Ilyen szintű, nulla önbizalommal viszont nem hiszem, hogy bármit is lépni fog. :( Nem voltam (és ne is legyek! - bár nem hagynám) ilyen helyzetben, nem tudom kihez lehetne segítségért fordulni, pedig jó lenne megoldást találni erre a helyzetre.

Nagyon gáz amiket írsz, szerintem itt a főzés kérdése a legkisebb probléma.

A férjed teljesen le akar nullázni, ha mindent úgy csinálnál, ahogy ő akar, akkor is találna olyat, amibe bele lehet kötni.

Szombaton felkelsz, megfőzöd az ebédet és délben megeszitek, ennyi. Hogyan akadályozza ezt meg? Megver vagy mi a frász? A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy anyának most dolga van, nem kell abban a tévhitben ringatni őket, hogy te csak arra vagy, hogy velük játssz. Megbeszéled velük reggel, hogy délelőtt foglalják el magukat. Válassz egyszerű ételeket, aminek a megcsinálása nem tart 5 órán át. Kis férjednek tán nincs kedve a gyerekekkel foglalkozni amíg te főzöl, de te ezzel ne foglalkozz, foglalják el akkor magukat. Ha a férjed balhézik az ebédnél, akkor oldja meg maga a táplálást.

Férjed sosem megy, csak dolgozni, ő nem találkozik senkivel? Te dolgozol?

Olvastam a nagyszülős kérdésedet is... Mi az, hogy kifogásokat talál, hogy ne menjetek a te szüleidhez? Felöltöztök és elindultok, elmentek busszal. Nem értem miért nem megy ez neked.

A férjed célja, hogy egy irányítható kis ostoba bohócot csináljon belőled, neked persze jogodban áll ezt hagyni, de a gyerekekkel is kitoltok közben, mert ilyen családmintával már alapból mínuszból indul az életük.

Szedd össze magad, ha ilyen ocsmányságokat mond rád és nincs erőd visszaszólni, akkor engedd el a füled mellett, alakíts ki egy tőle független életet. Ennek alapfeltétele, hogy dolgozz. Legyen neked is szabadidőd, nem azt mondom, hogy minden nap a barátnődnél dekkolj, de minimum havonta 2x legyen egy szabad estéd. Nem kell minden este vásárolgatni ovi után vagy csoportosan a játszón dekkolni. Ha barátnőzni akarsz, akkor ovi után menjetek haza, ha a férjed hazaért, akkor vedd a kalapod és menj el.

Ő miket szokott játszani a gyerekkel vagy mit csinál mindennap a jástzón 9-ig?

Ne hagyd, hogy beléd beszélje, hogy normális ahogy éltek, mert nagyon is abnormális.

Csak te tudsz változtatni ezen, önmagadért és a gyerekek érdekében, egy életetek van, így akarjátok leélni? Egy ilyen nyomoronc alak befolyása alatt. Én konrétan elhánynám magam ha hozzámérne...

Normális anyának érzem magam, kisgyerekkel.

Egyedülálló vagyok, sokat dolgozom, mégis van időm főzni.

Hét közben a kicsi oviban, én a munkahelyemen eszünk, este meg összedobni egy rántottát, vagy egy zacskóban sült csirkemellett egy kis körettel, salátával vagy valamilyen szószos tésztát pl. hallal nem egy nagy időigényes dolog.

Pedig hangsúlyozom, teljesen egyedül vagyok, nincsenek nagyszülők, nincsen apuka, csak mi ketten.

Mégsem érzem azt, hogy bármilyen tekintetben elhanyagolnám a gyerekemet.

Különben pedig a gyerekeket is be lehet fogni egy kicsit mindenféle házimunkába a koruknak megfelelően: amikor picike totyogós volt, akkor adtam a kezébe fakanalat meg edényt, azzal pakolgatott és zörgött :)

Most ovis, simán oda tudom adni, hogy a paradicsomról szedje le a szárát, kis fellépővel feláll és megmossa, megterít, amíg én a húst felkockázom vagy szalvétát hajtogat, amíg az ételt szedem, ő hozza-viszi a tányérokat, hozza a hűtőből a hozzávalókat stb.

Késes vagy forró dolgok kivételével azért sokmindenben tud partner lenni már ilyen kicsi is.

Illetve a kis játékkonyháját az én konyhapultom mellé állítottuk (úgy, hogy se közlekedésben, se forró étel készítés közben ne legyen zavaró)- és szoktunk úgy is "közösen" főzni, hogy ő is valamit kavargat a műanyagedényei között, közben én mondogatom, hogy hogy készül a leves, megpucolom a krumplit, megfűszerezem a húst stb- ő is csinálja kicsiben a közelemben.

Ez a legjobb része a dolognak- tanul is, együtt is vagyunk, játék is van (közben tudunk számolgatni, beszélgetni, énekelgetni, kóstolni).

Nem kell ennyire sarkosan felfogni a dolgokat.

Hétvégén mi is sokat megyünk, főleg jó időben.

Ilyenkor lehet egy normális családanyának előre is tervezni- a húst pl. előre be lehet pácolni, vagy akár este is előre megsütni- én ezt rendszeresen csinálom, amikor a kisfiam már lefeküdt aludni- azért egy sütő mellett nem kell ott állni, nyugodtan tudok híradót nézni és még közben egy adag mosás is lemegy- így nem a hétvégéből, a közös időből meg el.

Ezzel együtt havonta 2-3 olyan étkezés szokott lenni, amikor nem otthon eszünk, hanem pl. barátokkal együtt beülünk valahová- és az sem tragédia, ha valaki időnként rendel pl. egy pizzát (bár amennyi idő alatt kihozzák, annyi idő alatt kb. otthon is elkészítem :)

A takarítást sem úgy kell szerintem felfognod, hogy akkor te full gőzerővel csak azt csinálod, addig a gyerek meg babmulja a tévét egész délelőtt.

Igen, azt is el kell fogadni és meg kell szokni, hogy gyerekkel együtt már nem haladnak a dolgok pikk-pakk úgy, mintha egy hivatásos takarítónő lennél, de gondolom nem is ez a cél. De nálunk pl. engedem a kisfiam kicsit porszívózni, ha én felmosok, akkor adok a kezébe kis takarítókocsit, amin van játék felmosó, amit ugyanolyan lelkesedéssel használ, mintha tényleg ő mosna fel. Megengedem, hogy ő szedje ki a gépet, amikor lejár a mosás, ő nyomja meg a mosógép gombját, teregetéskor is ő adogathatja a kisebb holmikat vagy szúrhatja fel a csipeszeket stb.

Ezzel is tanulnak ám a kicsik- rendszeretetet, otthoni szerepeket- ami nem haszontalan sem kislánynak, sem kisfiúnak.

Ha pedig még kicsik, iskolás kor alattiak, akkor szoktak gondolom délután aludni is: én akkor csinálom meg a "nehezebb" vagy vegyszeresebb dolgokat: pl. sütő kisúrolás hideg zsíroldóval (az nem egy egészséges anyag), vagy wc pucolás vagy vasalás.

Mindent meg lehet oldani, csak akararni kell.

Mivel egyedülálló vagyok, nekem nagyon más választásom nincs is, de olvasva a családi körülményeidet kérdező- komolyan mondom, hogy nem cserélnék veled.

Jesszus.

Háát nálunk úgy van,hogy eleve hétközben főzök mondjuk kétnaponta és ha itthon vagyunk akkor hétvégén is.Férjem sokat segít.Vagy főzésben vagy gyerekezésben.Ha kirándulunk akkor kifőzde vagy míg reggel elkészülünk beteszek húst és zöldségeket sülni,veszünk hozzá friss péksütit.És azt visszük esetleg szendvicset vagy péksütit.És hétközben takarítok mosok,hogy 7végén minél többet tudjunk együtt lenni.Ritkán főzök pepecselőst,ha mégis akkor azt együtt férjemmel gyerekekkel(5 éves és 8 hós)Én normálisnak érzem magam,sztem ha valaki rutinos és ügye a őzés nem kell egész nap tartson.A gyereknek meg el kell tudnia lenni egyedül is,és nálunk pl 8 hósnak is van rá igénye hogy egyedül is bigyerésszen.

Utolsó vagyok,végigolvastam nagyjából.

A férjed egy bunkó,te meg jó nagy marha vagy hogy ezt eltűröd.Nem főzőtanfolyam kell meg kommunikációs tréning neked,hanem elhatározás,hogy ilyen férj mellett és ilyen apa mellett nem akarod leélni az életed.Mert ez nem normális.

Lécelj le míg nem késő.

Sajnos én is úgy látom abból amiket leírtál, hogy a férjed direkt leépíti az önbizalmad, ő akar mindent megmondani, ő irányít. Te teljesen le vagy alázva. Az egyik megoldás, hogy ha tudsz hova menni akkor költözz a gyerekekkel még most.

Ha nem tudsz hova menni akkor kénytelen leszel maradni. De akkor valahogy meg kell tanulnod függetlennek maradnod tőle. Nem szabad, hogy meghalld amit mond, amilyen megjegyzéseket tesz. Te arra figyelj, hogy a gyermekeddel együtt tudj működni, miközben akár együtt főztök. Mennyi idős amúgy a gyermek? Egy van? Erre már nem emlékszem hogyan írtad. Ha pedig kilépek innen akkor elveszik amit eddig írtam.

Ha kisgyerek akkor vidd magaddal a konyhába és adj neki edényt, fakanalat, tölcsért, ami nem veszélyes rá. Olyan jót fog vele játszani, hogy csak na.

Ha már nagyobb a gyerek akkor is csald ki, kérd meg hozza oda a cukrot, a sót, bármit amit lehet. Vagy hogy tegyen bele kettő kanál ezt vagy azt. A gyerek korának megfelelő szinten bele lehet őket vonni a főzésbe, sütésbe. Aztán milyen öröm, mikor a ti közös ételetek, sütitek elkészül és megeszitek. Ha nem sikerül olyan szuperül, de ehető akkor meg nevettek egy jót, és levonjátok a tanulságokat hogy miket fogtok legközelebb másképp csinálni, vagy épp soha többé ilyen nem fogtok csinálni inkább néztek mást. Felfogás kérdése. Lényeg, hogy tudjatok bele humort vinni és ne adjátok fel. Ha levest, kaját eszik is a nagyszülőnél, sütit csinálhattok otthon, vagy ezt azt. Ebbe a férjed sem köthet beléd. kezdj egyszerű dolgokkal.

Annyi oldal van a neten, keress rá a google-ban, hogy kezdő háziasszonyok stb. Biztos fogsz találni. A kisgyerek meg majd szépen lassan megszokja hogy anya is csinál ezt azt. Adj neki időt. És ne add fel.

A férjeddel meg próbálj meg ne törődni. A negatív megjegyzéseit felejtsd el, sőt be se menjen a fejedbe, a füledbe. Tudom hogy ez nagyon nehéz, de muszáj, önmagadért.

Ne hidd el neki, hogy egy anya feladata csak a játék a gyerekkel. A gyereknek mást is meg kell tanulnia az anyukától, ami az élet része és meg kell tanulni, hogy az élet nem is olyan könnyű, vannak dolgok amiket meg kell csinálni és kész. Így van ez az iskolában, így lesz a munkahelyén stb stb. A másik pedig, hogy mindezek a cselekvések akár félig játékok is lehetnek a gyerekkel, lényeg, hogy hogyan alakítják őket az anyukák. De mindeközben egy jó élmény lesz anyuval és rengeteget tanulnak belőle a gyerekek, lehet velük beszélgetni közben, olyan kérdések fognak elhangzani a szájából amik a játszótéren, máshol soha nem fognak. Mert ezek ilyenkor jönnek elő!

Amúgy mikor először olvastam a kérdésed kicsit furcsa volt. Miért ne lenne normális az az anyuka a ki hétvégente nem főz és játszik a gyerekekkel? Ha megteheti, hogy rendelnek, vagy elmennek együtt valahova főtt kaján enni, miért is főzzön? Sőt rendes a férfi, hogy nem kényszeríti rá az asszonyt, hogy még hétvégén is a tűzhely mellett kelljen állni. Valamint még ki is mozdulnak otthonról. Ez volt az első gondolatom. aztán olvastam tovább.

Egyre több dolog derült ki.

A te férjed nem azért akarja, hogy ne főzz, hogy neked könnyebb legyen, hanem hogy még akkor se érezhesd, hogy netán sikerült valami, vagy hogy tettél valami fontosat. Tehát ahogy mások is megírták, hogy becsülhesd valamire magad, sőt a cél, hogy senkinek érezd magad.

Ismerek közelebbről ilyen anyukát akinek a férje ilyen, bár talán főzés szempontból nem ennyire, de egyébként szerintem nagyon hasonlít a te férjedre. Ő sem akarja a nőt elengedni szinte sehova, baja van ha megy. Dolgozni se dolgozott sokáig a nő. Mostmár dolgozik, igaz közmunkán, és ennyiből jó hogy kötelező a közmunka mert különben elveszik a 22e-t, mert ő így tudta a férjét meggyőzni, hogy dolgoznia kell menni. De jót is tesz a nőnek, hogy kiszabadul otthonról. Bár nem könnyű így sem ha hazamegy, de jó kiszabadulni a hülyeségből. A legérdekesebb amúgy nekem, hogy a férfi amúgy egy jószívű ember lenne. Csak valamiért elnyomja a nőt és nem értem miért. Mintha a saját életében ért bántásokat így akarná rátenni egy másik lényre, jelen esetben a feleségére. Mindeközben imádja a kisgyereküket a pasi, talán jobban mint bárki más.

Szóval nem tudom mi okozhat az ilyen pasikban olyat mint az a férfi és szerintem a te férjed is.

Mások úgy fogalmaznak, hogy az ilyen férfi egy egoista bunkó. Lehet így van, de lehet ez azért annál bonyolultabb.

Lényeg, hogy ha tudod hagyd el, ha van hova menjél. És bízz magadban!!!! Ha meg nem akkor valahogy próbáld meg nem meghallani a negatív dolgait feléd. Találj valamit ami erősíti az önbizalmad és nem foglalkozz vele. A gyerekeddel töltött időt, pláne ha a férjed nincs otthon úgy töltsd ahogy neked tetszik, úgy hogy a gyerek jól érezze magát. Ne foglalkozz semmi mással!