Hogyan lehet túlélni a dackorszakot?

Egész egyszerűen nem engedtem el a kezét...hazafele sétáltunk,elkezdett hisztizni,el akart rohanni,én nem engedtem,elhagyta magát, de akkor is fogtam,mindig visszaállítottam a lábára.Hazaértünk,még mindig hisztizett,kapott a fenekére,leültettem az ágyára.Levetkőztem,addig még persze sírt,aztán odamentem hozzá és elmondtam neki,hogy így nem lehet viselkedni!Mikor sétálunk,akkor fogja a kezem és kész!Még nem volt 2 éves,nekem már nagy volt a pocakom.

Lehet lepontozni,nem érdekel,de ez szerintem nem egy olyan dolog,hogy "jön a dudu és fájni fog,anya meg szomorú lesz"Vannak olyan esetek,amikben muszáj a határozott fellépés!

Ja és most már 3,5 éves a fiam,kiegyensúlyozott,gyerekorvos,védőnő szerint koránál okosabb,értelmesebb,szófogadóbb úgy,hogy óvodába se jár még!Azóta egyszer sem fordult elő,hogy elszaladt volna, ha előre is megy egyszer szólok és már jön is vissza!Nem félelemből,hanem mert megtanulta!

És mielőtt azt mondanátok,hogy agresszív vagyok és ezt mutatom a gyerekemnek elmondom,hogy egyáltalán nem agresszív,tesóját soha nem bántotta és lelkileg,érzelmileg teljesen rendben van!

Csak ma nem lehet "odahatni" mert jaj mi lesz a gyerekkel...

Ja és nálunk is mindig a szép szó az első,mindig mindent elmondok 200x mindkét gyerekemnek(3,5 és 1,5 évesek) mind a kettő erős akaratú,dacos,mégis tudja a nagy hol a határ!A kicsi meg most tanulja.

1-2 alkalom.komolyan...kb 2x kellett vele nagyon határozottnak lennem és meg is tanulta.

De azt hozzáteszem,hogy ez akkor történt mikor elkezdett járni,és kint is stabilan ment, kb 16 hónapos kora körül.Én akkor tartottam fontosnak megtanítani a sétálás szabályait,azóta sincs vele gond.Még ha nagyon nem tetszik neki valami akkor is jön és megfogja a kezem,ha azt mondom neki.(persze már bringázik,és sétálhat egyedül is,de bízhatok benne mert megvannak az alapok)

A kicsi most 16 hónapos,pont ma sétáltunk először el a játszóig és vissza(kb 10-15 perc séta)És nem rángatta ki a kezét az enyémből,mert már vele is gyakoroltam a sétálást.

Ezt mondjuk úgy kell elképzelni,hogy sétálunk,elkezdi kirángatni,nem engedem neki és egyből terelem el a figyelmét,pl nézd de szép virág,nézzük meg a kutyusokat,hallod a harangot,vagy énekeljük,hogy "sétálunk-sétálunk".Ez szépen működik.Mikor elkezdett hisztizni a séta miatt akkor voltam határozottabb.

És az nem igaz,hogy elfáradnak!Legfeljebb agyban,hiszen a célzott séta nekik monoton,unalmas,de az élet,a biztonságos közlekedés része.

Mikor első fiam 17 hónapos volt,én teherbe estem,hematómával kezdődött a terhesség,véreztem,a pár hét fekvés után emelgetnem sem lehetett,így a babakocsit eltettük.Ő kb 1,5 éves kora óta jön mellettem kézenfogva,vagy kismotorral akárhova megyünk a környéken gyalog.

Persze mindenki máshogy nevel,én ezt nagyon fontosnak tartottam megtanítani,mert elrettentő példa volt,mikor láttam anyukákat,akik kénytelenek voltak otthagyni a babakocsit,benne a babát,hogy a nagyobb után fussanak.Na ezt nem akartam!

És szerintem kicsi korban sokkal kevesebb harccal jár ennek a megtanítása, nem akarlak megbántani,de mivel Te fiad már nagyobb,biztos nehezebb és hosszadalmasabb lesz mire megtanulja,hogy ne rohangáljon el.

De ne így legyen,ez csak az én véleményem,illetve ezek a tapasztalataim.

előző vagyok,jaj ez a "katt" nálunk is volt...mondjuk nagyobb fiam addig is hisztizett,de látványos volt mikor belépett a dackorszakba:)mintha egyik reggelre kicserélték volna:)

Most kíváncsi leszek a kicsire...

Sok sikert nektek,meg könnyű szülést,jó összerázódást:D