Hogy lehet ezt túlélni? Márciusban lesz 3 éves a lányom, mennem kell dolgozni, már most sírhatnékom van ha erre gondolok! Terhességem eleje óta itthon vagyok (veszélyeztetett voltam) 3éve sülve-főve együtt vagyunk,1 napot nem voltunk külön!

Mitől félsz?

pont igy voltam én is,márciusban kezdetem ő január vólt ovis volt,alig vártam,hogy hazahozzam délben,nagyon nehéz volt,de boldog is voltam mert nagyon profin vette az akadályokat.büszke voltam rá,tudod,hogy igy kell lennie,ezért magamon kell erőt vennem.aztán mikor elkezdtem dolgozni,jött a köv mélypont,a fiamnak és nekem is,nagyon szenvedtem,nagyon nehéz volt,de apuka nagyon ügyesen és okosan helytált,igy sikerült ezen is túl lenni.Most sird ki magad,sirasd el a 3 évet,jogod van hozzá,aztán rázd meg magad és együtt menjetek tovább,hisz sok akadály vár még az emberre de mindig az a legnehezebb ami előtt áll az ember,pedig nem ám,de akkor ott azt hiszi.fel a fejjel.

Ha kimutatod, h neked milyen nehéz az elválás felnőttként, csak a gyerek dolgát nehezíted meg.

Gondolj arra, hogy a gyerekdnek milyen jó lesz. Végre társaságban lehet. Sajnos nagyon hozzá nőttél a gyerekhez ami nem helyes. Jót fog tenni mind kettőtöknek.