Kezelhetetlen 2 éves? Ma már sírtam, annyira kiborított a fiam. Ő 2 éves, és egyszerűen rettegek a mindennapoktól már.

MINDENÉRT képes ordítani, sikítani, ütni vágni karmolni minket. Ha ráadom a zoknit azért, ha leveszem akkor azért. Minden reggel ordítva ébred. És mostanában nagyon eldurvult a helyzet, ha valami olyan történik amit ő nem szeretne akkor elkezd mindket karmolni ütni vágni, az apját is nagyszüleit is, mindenkit akit ér. Ma elvittem magammal egy kicsit várostnézni, jöttünk mentünk, végül az egyik áruházban beült a pénzbedobós kisautóba. Ment vele 1 mentet, aztán szeretett volna menni megint,én megengedtem, aztán megint egyet, ekkor szóltam neki, hogy ez az utolsó, azután indulnunk kell, várak minket. Jó. Válaszolta. Le is ment a menet, erre elkezdett bőgni, de nem vészesen, csak olyan keserűen mint aki rájött, hogy tényleg vége és ki kell szállnia, na de amikor kivettem, olyan haragra gerjedt, hogy letépte a fejemről a szemüveget, kikarmolta a szememet, és kitépte a hajamat. Próbáltam megnyugtatni, figyelmet elterelni, nehezen de megnyugodott, de nem az a lényeg, hanem az ahogyan viselkedik. MINDIG. Elvertem már, betettem a zuhanya alá, a kezére vágtam, a lábára, elfenekeltem, megbüntettem, sarokban állt, bezártam a szobájába. Eddig semmi haszna ezeknek. Ugyanúgy gengszterkedik, ural, és rámtelepszik. Félek vele elindulni, mert tudom, hogy jelenetet fog rendezni, és nem az emberektől félek, hogy mit szólnak, az érdekel a legkevésbé, hanem aggaszt, hogy nem tudom kezelni őt és a dühét:-(

Van valaki aki tud nekem tanácsot adni? Jár vagy járt valaki hasonló cipőben?