Kezelhetetlen 2 éves? Ma már sírtam, annyira kiborított a fiam. Ő 2 éves, és egyszerűen rettegek a mindennapoktól már.
MINDENÉRT képes ordítani, sikítani, ütni vágni karmolni minket. Ha ráadom a zoknit azért, ha leveszem akkor azért. Minden reggel ordítva ébred. És mostanában nagyon eldurvult a helyzet, ha valami olyan történik amit ő nem szeretne akkor elkezd mindket karmolni ütni vágni, az apját is nagyszüleit is, mindenkit akit ér. Ma elvittem magammal egy kicsit várostnézni, jöttünk mentünk, végül az egyik áruházban beült a pénzbedobós kisautóba. Ment vele 1 mentet, aztán szeretett volna menni megint,én megengedtem, aztán megint egyet, ekkor szóltam neki, hogy ez az utolsó, azután indulnunk kell, várak minket. Jó. Válaszolta. Le is ment a menet, erre elkezdett bőgni, de nem vészesen, csak olyan keserűen mint aki rájött, hogy tényleg vége és ki kell szállnia, na de amikor kivettem, olyan haragra gerjedt, hogy letépte a fejemről a szemüveget, kikarmolta a szememet, és kitépte a hajamat. Próbáltam megnyugtatni, figyelmet elterelni, nehezen de megnyugodott, de nem az a lényeg, hanem az ahogyan viselkedik. MINDIG. Elvertem már, betettem a zuhanya alá, a kezére vágtam, a lábára, elfenekeltem, megbüntettem, sarokban állt, bezártam a szobájába. Eddig semmi haszna ezeknek. Ugyanúgy gengszterkedik, ural, és rámtelepszik. Félek vele elindulni, mert tudom, hogy jelenetet fog rendezni, és nem az emberektől félek, hogy mit szólnak, az érdekel a legkevésbé, hanem aggaszt, hogy nem tudom kezelni őt és a dühét:-(
Van valaki aki tud nekem tanácsot adni? Jár vagy járt valaki hasonló cipőben?
Nem kezdted el időben nevelni. Ötleteim
- Gyermekintézetbe add be
- Szuperdadát hívd ki
- Bébiszittert egésznapra
2 lehetőség van.
Az egyik hogy ha otthon elkezdi a hiszit, akkor fogod beteszed a szobájába, és azt mondod neki, hogy addig nem jöhet ki amíg le nem csillapodik. Majd nem venni tudomást róla. Ha észreveszi hogy az agressziójával, hisztijével nem éri el a célját akkor abbahagyja. Ha nincs külön szobája, akkor csak nem kell tudomást venni róla.
Ne szólni hozzá, ha neked meg akkor felkapod és beállítod a sarokba. Ha ordít akkor ne figyelj rá. (vagy kapcsold be a zenét, hogy ne az ő hangja érvényesüljön)
A másik lehetőség hogy betegségként kezeled, és elmész vele orvoshoz, hogy a fiad nagyon agresszív. Az is lehet hogy idegi alapon csináljam esetleg van neve az ő rohamainak..
Nem mondtam harmadik lehetőséget, mert csak egyszer láttam ilyet (igaz működött) de olyan durvának hangzik..
A történet: Egy ismerősöm 3 éves fia is ilyen volt mint a tied. Az anyja a következőt tette amikor a fia hisztizett vagy rugdosott. Ha ordított a fia akkor az anyja fogta és elkezdte utánozni. A gyerek képébe hajolt, és hangosan ordított ő is. Nem csúnyán hanem csak úgy kiabált ahogy a fia... Ha a fia azt ordította hogy NEM KELL, vagy AKAROM! akkor az anyja is ezt ordította.. Mindig bevált (saját szememmel láttam) mert annyira meglepődött a fia, hogy abbahagyta a kiabálást.
A rugdosásnál, karmolásnál, az anyja egyszerűen a gyerek fülcimpájába csípett bele. Fájt a gyereknek,de a kis erőszakot abbahagyta mert hisztizett a csípés miatt. Ez is bevált, mert később leszokott a verekedésről, és ordításról..
Szóval ilyen is van, de tudom sokan lehurrognának ha ezt tanácsolnám (ezért is nem tanácsoltam)
Nem akarlak megijeszteni, de lesz ez még rosszabb is meg jobb is.
Mintha csak az én fiamról írtál volna.Nekem talán ami használt (na az sem elsőre) hogy ha így viselkedett akkor beraktam a szobájába és rácsuktam az ajtót.
Hisztik még időnként mindig vannak, agresszivitás már kevésbé.
Most ott tartunk hogy mindenért bolondok vagyunk (én meg az apja).
De olyan dolgokért is hogy pl épp ma voltunk a boltba.
Levette a polcról a mustárt és közbe mondta hogy ő kér majonézt.Mondtam hogy jó de az amit fog az mustár,döntse el hogy az kell-e neki amit fog vagy majonéz kell.
Rögtön megsértődött és közölte hogy bolond vagyok.
Nem rögtön reagáltam erőszakra erőszakkal:-) Már csak kínomban, tehetetlenségemben csapok rá:-/
Ha itthon vagyunk bezárom a szobájába és csak akkor jöhet elő ha lehiggadt, de legtöbbször nem itthon jön rá az "ötperc".
Nem kezdtem el idejében nevelni? nem hinném...de ha mégis így van, kedves válaszoló leírnád nekem, hogyan is kellett volna csinálnom és azt mikor kellett volna csinálnom? :-)
Kettes:lelkieredetű, hát persze, dühös! És nem tudja kezelni...és ÉN SEM(!!), ez az ijesztő, és ez a problémám. De lehet, hogy ha nem is az orvosnak, hanem a védőnőnek említést teszek róla.
Hármas:Igen, beteszem a szobájába, de ott is talál magának vmit, pl kipakol a szekrényéből, kidobálja a ruhákat, magyarán teszik rá, hogy büntetésben van. Sarokba szoktam állítani, de kibekkeli az idejét simán, aztán vagy újra kezdi vagy nem. Amikor bánt akkor én sem ütök vissza természetesen, mert ennek nem látom sok értelmét, hanem megszorítom kissé határozottan a kezét, vagy a karját, hogy nem szabad. Ekkor abbahagyja, de amint elengedem már emeli is a kezét:-( Ilyenkot lerakom, eltolom magamtól, de ezek nem működnek hosszútávon, nem tudom mit tegyek:-(
Négyes: És a Te fiad hány éves?
Nincs elkényeztetve, nem hiszem, hogy ez lenne a neveletlenség, egyszerűen mérges, dühös, és nem tudja mit kellene csinálnia, ezért üt, meg visít, csak ami aggaszt, hogy nem tudom kezelni.
Múlt héten történt egy bevásárlóhelyen. Többen voltunk az üzletben ahol cipőket és egyéb ruhákat lehet megvenni.
A következőt láttam. Vannak kis padok ahová le lehet ülni cipőt próbálni. Mindenütt polcok ahol a cipők vannak kirakva, sok helyen doboz hegyek álltak cipőkkel. Egy 3-4 éves kisfiú tombolt az üzletben. Előbb a padon feküdt, és torka szakadtából ordibált. A szülei rá se néztek, mintha süketek lettek volna, csak a polcon lévő cipőket bámulták.. A gyerek amikor rájött hogy nem figyelnek rá, az ordibálást nem hagyta de a viszonylag könnyű kis padokat dühében tolta amerre tudott a pad menni..A szülők továbbra sem reagáltak. (mellettem egy srác mondta a haverjának: "Miért vágnak már le neki két nagy pofont??"
Egy házaspár ment a kisfiúhoz, és kedvesen megkérdezték tőle, hogy mi a baja.. A kisfiú egy kis időre csendben maradt majd elkezdett kiabálni a kedves nőre (olyan Halász Judit kinézése volt) hogy hagyjál békén, hülye pi**a" Nem vicc! Ezt egy 3-4 éves gyerek kiabálta egy idegen nőnek..
Már mindenki csak lesett, sőt egyre többen hangosabban mondták (nem suttogva) hogy a szülőknek nem ártana csinálni már valamit.. De a szülők még mindig semmit nem csináltak. Erre jött a csúcspont. A kölyök felugrott az anyjáék mellé szaladt (továbbra is tombolva) amelyik polcig elért a kis keze ,minden cipőt levert. A földön lévő dobozokat is mint egy őrült rugdosta, dobálta.. Na ekkor szólt rá az anyja, hogy fejezze be. Utána amikor a bolt vezető finoman közölte velük, hogy a többi vevőket elzavarta a viselkedésével a gyermek, így megkérik távozzanak. (bevallom mi is csak azért maradtunk mert a pénztárnál álltunk már, de a párom ott tartott hogy hagyjunk ott mindent és menjünk kifelé.. Az anyuka kiakadt, hogy ő nem tehet arról hogy a gyereke ilyen, és hogy már nem bírja idegekkel ezért nem reagálnak rá.. De elmentek..(végig ordított a gyerek a bevásárló központban..
Én azt hittem ez egyedi eset, ám tegnap még durvábbat láttam. Bent voltam a város központjában vásárolni. Az egész utca egy gyerek hisztije miatt zengett. Póráz volt a gyereken és a földön verte magát és csak hisztizett. Az anyja hátra sem fordult, csak húzta a gyereket pórázon úgy hogy a földön feküdt. Mindenki őket bámulta.. Nem számított hogy csupa víz volt minden, mert éppen esett, akkor is csak húzta a gyereket...A gyerek talán 10 éves lehetett..
Elmeséltem mindkét esetet aznap este a partin a többieknek. Kiderült mindenkinek van hasonló története hisztis gyerekekről, nem törődöm szülőkről.. Egy valamiben egyet értettünk. Nagyon idegesítő hogy ma az ember nem tud egy boltba elmenni vásárolni, vagy nem tud egy moziba beülni vagy nem tud a repülőgépen , buszon, villamoson utazni úgy hogy ne hallgassa más gyerekének a bömbölését..
Rájöttünk, hogy a gond legtöbb esetben a nagy szabadságnak, a társadalomnak is köszönhető.. Érdekes hogy régen is születtek gyerekek, de ilyen hisztik nem voltak, (voltak, de nem ilyen hisztik) Nem kell nagymamám idejére visszamennem, elég az én gyerekkorom. Ha én levertem volna ilyen hisztiket olyan pofonokat kapok hogy 1 hétig forogtam volna a tengelyem körül.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kaptam ki a szüleimtől.. Dehogynem! Volt hogy kaptam pofont, sőt a suliban még körmöst is kaptam.. De ma?? Mint ahogy az egyik hozzászóló írta.. Ne üsd a gyereket.. A kérdező nyilván nem agyon veri a gyerekét, és tisztábban van hogy mekkorát üthet, de nem fog a gyereknek semmi baja lenni ha rásóz a kezére ha karmol, vagy ráüt a lábára mert rugdos. Vannak helyzetek amikor nem árt egy "pofon" hogy tanuljon belőle...
De ma amikor a tévében az a reklám megy, ami a gyerekekhez szól, hogyha úgy érzik rosszul bánnak a szülei velük, ha verik őket akkor csak hívja ezt a telefonszámot, és már mennek is segíteni.. Így a gyerek egy jogos pofon esetén is telefonál.. A szülő ezért már kis korban nem mer fegyelmezni, mert mi van ha valaki feljelenti őket???
Hát én mégis azt mondom hogy nem árt a gyereknek 1-2 nevelő célzású elfenekelés..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!