Amióta ovis a fiam, kezelhetetlen, hisztériás, folyamatosan bántja a hugát. Kikészültem, már nem szeretek vele lenni?!
4 éves lesz, oviban nem panaszkodnak rá. Ahogy itthon beteszi a lábát elképesztő amit művel. Őrjöng, hisztériázik semmiségeken (pl. mellé ült a testvére), kap pukit-ráfekszik, megharapja a hugát, hogy nem ad belőle egy darabot sem, ha elfordulok már megharapja, megüti játékokkal a hugát vagy fellőki, lényeg, hogy nem kicsi fájdalmat okoz neki.
Kérem szépen, magyarázok, 20jára már kiabálok, hogy hagyja abba. Semmi. Elegem van belőle, nem érzem jól magamat vele, folyton a veszekedés, könyörgés és ráadásul amióta ovis szó szerint visszapofázik, hogy csak nézek döbbenten. Rám nyújtja a nyelvét, lehülyéz,.......
Nézem én a szuperdadát, de nem segít.
Oviban semmi gond nincs, legalábbis nem szólnak, itthon pedig teljesen megveszett.
Még egy közértbe sem lehet vele már elmenni, annyira gáz az egész.
Mit csináljak? Mi lehet vele? Soha nem vigyázott rá senki, szerettem vele lenni, soha nincs háttérbe szorítva, sőőőőőőt.
De mostanában már gyomorremegésem van tőle, a visításától, a kiabálásától, a folyamatos hisztériától és az agressziójától.
válasza: válasza: válasza:De mit csináljak, mert ez tarthatatlan. De nagyon!!!!!
Folyamatos figyelmet követel, mindent megtesz, csak ő ő ő őrá figyeljünk. De eddig is megtettük ezt.
Vegyem ki az oviból? Ez normális reakció tényleg?
válasza: válasza:Mivel nincs segítségem, így általában én vagyok velük legtöbbször. Apuka sokszor későn jön haza.
A kicsi ennek ellenére szeret a bátyjával lenni, de én már attól félek, hogy megnyomorítja. Folyton foltok, ütésnyomok, sebesülések vannak a kicsin. Múltkor a szemem előtt rántotta le az ágyról 1m távolságra.
Be sem kellett szoktatni, 1. nap elküldött minket. Azóta is látványosan imád menni, aludni is ott akar, hétvégén kérdezi, hogy mikor lesz már ovi.
Apa hozza - visszi (majd újból továbbmegy dolgozni), mert nemsokára megszületik a 3. baba, akit elvileg már nagyon vár kezdetektől.
válasza:"De mit csináljak, mert ez tarthatatlan. De nagyon!!!!! "
Az egész társadalmi berendezkedésünkre igaz ez már évezredek óta, egyre fokozódó mértékben. És mindig a gyerek a jelzőlámpája annak az egésznek, amit nem vagyunk hajlandók megjavítani. Az összes felgyülemlett szart érzi és ő már nem fojtja vissza, hiszen nem tudja, mert gyerek.
Telisteli vagyunk már ilyen tarthatatlan állapotokkal, és még mindig nem elég a Változáshoz ez...
Kérdezem én az oviról, hogy mit csináltak, finom volt -e az ebéd......
De csak azt hajtogatja, hogy játszottak.
Tornáztatok? nem, játszottunk.
Mivel? Játékokkal.
és kivel játszottál? Attilával.
Mit játszottatok? háááát a játékokkal.
Na szóval nem tudom, hogy mi folyik az oviban......
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!