Amióta ovis a fiam, kezelhetetlen, hisztériás, folyamatosan bántja a hugát. Kikészültem, már nem szeretek vele lenni?!
4 éves lesz, oviban nem panaszkodnak rá. Ahogy itthon beteszi a lábát elképesztő amit művel. Őrjöng, hisztériázik semmiségeken (pl. mellé ült a testvére), kap pukit-ráfekszik, megharapja a hugát, hogy nem ad belőle egy darabot sem, ha elfordulok már megharapja, megüti játékokkal a hugát vagy fellőki, lényeg, hogy nem kicsi fájdalmat okoz neki.
Kérem szépen, magyarázok, 20jára már kiabálok, hogy hagyja abba. Semmi. Elegem van belőle, nem érzem jól magamat vele, folyton a veszekedés, könyörgés és ráadásul amióta ovis szó szerint visszapofázik, hogy csak nézek döbbenten. Rám nyújtja a nyelvét, lehülyéz,.......
Nézem én a szuperdadát, de nem segít.
Oviban semmi gond nincs, legalábbis nem szólnak, itthon pedig teljesen megveszett.
Még egy közértbe sem lehet vele már elmenni, annyira gáz az egész.
Mit csináljak? Mi lehet vele? Soha nem vigyázott rá senki, szerettem vele lenni, soha nincs háttérbe szorítva, sőőőőőőt.
De mostanában már gyomorremegésem van tőle, a visításától, a kiabálásától, a folyamatos hisztériától és az agressziójától.
Nem hiszem, hogy a párom bántaná lelkileg, hiszen ő sokkal engedékenyebb, pontosabban szinte mindent ráhagy, a nevelés, szigor, büntetés az én feladatom, mert ő soha nem teszi meg.
Mindig is fiút akart, ő az egyetlenegy fiacskája. Imádja.
Azért nem beszélt az itthoniakról, mert nem teregeti ki a szennyest, szó szerint ezt mondta.
Látszat ember, látszat boldog család, látszat minden. Ezt fent kell tartania, hiszen befolyásos emberekkel van egész nap és ő maga is tulajdonképpen az.
Ma este is nekivágta a szekrényhez a hugát a fiam, azt hittem felrobbanok. Szaladgáltak, kergették egymást, majd pár perc múlva ismét megtörtént. Hatalmas pukli lett rajta. Nekem sírógörcsöm lett, párom még megbüntetni sem engedte. Én pedig beígértem, hogy mégegy ilyen és én is csinálok a fejére puklit, hogy érezze, hogy a kishugának mennyire fáj. Megígértem neki, hogy ki fog kapni. Soha nem mondtam még ilyet neki, de ami sok, az sok. Szerintem. Nem elég a büntisarok, a bocsánatkérés, hisz pár perc múlva ugyanott tartunk. Talán, ha érezné a fájdalmat, amit okoz. Vagy nem is tudom, hogy mit csináljak......
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!