Kezelhetetlen 2 éves? Ma már sírtam, annyira kiborított a fiam. Ő 2 éves, és egyszerűen rettegek a mindennapoktól már.
MINDENÉRT képes ordítani, sikítani, ütni vágni karmolni minket. Ha ráadom a zoknit azért, ha leveszem akkor azért. Minden reggel ordítva ébred. És mostanában nagyon eldurvult a helyzet, ha valami olyan történik amit ő nem szeretne akkor elkezd mindket karmolni ütni vágni, az apját is nagyszüleit is, mindenkit akit ér. Ma elvittem magammal egy kicsit várostnézni, jöttünk mentünk, végül az egyik áruházban beült a pénzbedobós kisautóba. Ment vele 1 mentet, aztán szeretett volna menni megint,én megengedtem, aztán megint egyet, ekkor szóltam neki, hogy ez az utolsó, azután indulnunk kell, várak minket. Jó. Válaszolta. Le is ment a menet, erre elkezdett bőgni, de nem vészesen, csak olyan keserűen mint aki rájött, hogy tényleg vége és ki kell szállnia, na de amikor kivettem, olyan haragra gerjedt, hogy letépte a fejemről a szemüveget, kikarmolta a szememet, és kitépte a hajamat. Próbáltam megnyugtatni, figyelmet elterelni, nehezen de megnyugodott, de nem az a lényeg, hanem az ahogyan viselkedik. MINDIG. Elvertem már, betettem a zuhanya alá, a kezére vágtam, a lábára, elfenekeltem, megbüntettem, sarokban állt, bezártam a szobájába. Eddig semmi haszna ezeknek. Ugyanúgy gengszterkedik, ural, és rámtelepszik. Félek vele elindulni, mert tudom, hogy jelenetet fog rendezni, és nem az emberektől félek, hogy mit szólnak, az érdekel a legkevésbé, hanem aggaszt, hogy nem tudom kezelni őt és a dühét:-(
Van valaki aki tud nekem tanácsot adni? Jár vagy járt valaki hasonló cipőben?
válasza:Én egyetemet végeztem, jelenleg külföldön dolgozom egy sikeres cégnek. Normális felnőtt ember vagyok. Nem lopok, nem csalok, nem öltem embert. Apámat ma is tisztelem, becsülőm, és bár messze vagyok támogatom anyagilag.(örömmel teszem, mert megengedhetem magamnak) Vannak gyerekeim akik jó neveltek, jól tanulnak. Nem vagyok depressziós, idegbeteg.. Hogy miért írtam le?
Mert gyerekként kicsinek is csináltam butaságokat, volt hogy hisztiztem, volt hogy 6 évesen megszöktem apám elől. Minden egyes alkalommal úgy megvert, hogy egy életre megtanultam. Ne szökj meg többé, mert nekem fog fájni, de nagyon. Egyszer anyámat megrúgtam. Úgy megvert mint a lovat.. Soha többé nem rúgtam meg..
És most, nézzél rám.. Mi lett belőlem-- Egy tisztességes polgár aki boldogul az életben.. Semmi bajom nem lett, mert gyerekkoromban megvertek... Ez csak ma jelent gondot...Régen nem.. Régen ezt nevelésnek hívták..
válasza: válasza:én azt olvasom ki a soraidból, hogy itt a düh kezelésével van a gond. legalábbis te ezt gondolod.
olvastam egy könyvet, meg nem mondom ki volt az írója, de abban volt egy ilyen esetre megoldás:
ki kell nevezni egy nagy plüsst és azt ütni a gyereknek :)
mikor otthon rájön a hiszti, mikor látod, hogy düh van benne, de nem tudja kiadni, mikor unatkozik és szétszedi a lakást...
nem tudom, hogy működik-e, de az biztos, hogy veszteni nem vesztetek semmit ha kipróbáljátok :)
Nálunk rendben van nagyjából minden. Nem tőlünk látja az agressziót, a tv-ben csak mesét néz, mi nem nézünk tv, ő pedig csak dvd-t néz. Számítógépnek a közeébe sem mehet. Amúgy sem érdekli, de nem is engedem.
Persze előfordul, hogy (főleg én) dühös vagyok, vagy ideges, mert már ezredszer pakolok aznap, vagy mert elegem van a házimunkából, robotnak érzem magam, ilyenkor lázadok,de ezt sem úgy teszem, hogy az őrá káros hatással lenne :-)))
Kommunikálni nehéz, nem beszél még, csak nagyon kevés dolgot, alapvetően nem tudunk beszélgetni, mindent megért, ebben biztos vagyok, de az is frusztrálja, hogy nem tudja elmondani a kínját.
Mondok egy példát, hogy lássátok miért hisztizik, levágja a wc tetőt mindig, rászólok, kisfiam ne csapd le, rávágod a kezedre fájni fog, és egyébként sem szabad csapkodni, ő csak csapkodja, rászólok megint és megint és megint, 4 alkalommal szólok, ötödikre kiviszem a fürdőből, na ekkor jön a paláver, ordít sikít stb. Ilyenkor ott hagyom, vagy felviszem a szobájába.
Fárasztó. Az egész napom ebből áll, hogy nemszabad,necsináld,csináljunkmást,mutatokmást,adokmást,másszle,álljfel stb. És ő SOSEM csinálja amit kérek.
12-esnek. Igen, neked is igazad van! (Sosem voltam az az ember aki javasolta volna bárkinek is, hogy üsse meg a gyerekét, egészen addig míg nem lett gyerekem:-))
Nem értem a mai embereket. Semmit nem szabad csinálni, mert a gyerekre káros, ne legyek ideges, mert ő is az lesz, káros rá, ne legyek mérges, mert káros rá, ne sírjak előtte, mert káros ha látja, nem veszekedhetek, mert káros. Nem ölök embert, nem köpködök senkit, nem verek be orrokat, nem lopok, próbálok JÓ példát mutatni DE EMBER VAGYOK! Aki néha dühös, és káromkodik, aki veszekszik, vagy rossz napja van...És igen ő is ember, neki is lehetnek rossz napjai, de ki ha nem én leszek az az ember aki megtanítja arra, hogy nem bántjuk a másikat? Nem rúgunk bele, nem marjuk ki a szemét, nem üvöltünk a földön fetrengve, mert különben tényleg repül a büdös nagy pofon. Énénén.
Engem is elvertek. Anya nem sokszor, apám többször, utáltam is, mert ő ok nélkül (berúgott) ütött vágott, talán ezért érzem úgy, hogy nem lehet ez az elsődleges eszköz a kezemben, talán ezért írok ide, segítségért kiáltva, hááátha valaki megmondja a tutit, és NEM KELL elvernem a büdös kölyköt. De sajnos ma délután miközben ültem itt a net előtt, és gondolkodtam a mai napon, a gyerekemen, az idióta viselkedésén, megpróbáltam úgy nézni a dolgokat mintha mással történtek volna, csak nézőként tekintettem az esetre, és bizony, ezt mondtam: Mi a fenéért nem vágja jól nyakon azt a hisztiző kis majmot? És igen, azt hiszem a következő ilyen alkalomnál bizony el fogom verni:-/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!