Kezelhetetlen hiszti?

Megmondani neki, hogy amíg hisztizik, nem figyelsz rá. És ezt következetesen be is tartani.

Egy ismerősöméknek a hideg vizes arconöntés is bevált... Nálunk azért idáig nem fajultak a dolgok :)

Én is így csinálom, mint az utolsó válaszadó.

Ottmaradok, "meghúzom magam", csak hogy nehogy kárt tegyen saját magában, és mikor átmegy a hiszti sírásba, akkor ölelem, ringatom, és mondom neki, hogy megértem, hogy dühös, de ezt vagy azt nem szabad, ezért, vagy azért. Vagy ha tőlem független dolog miatt lesz pipa, akkor mondja el miért dühös...nekem már jól beszél, el tudja mondani...

Próbálj ne kikészülni, mert csak olaj a tűzre, és akkor nem tudsz neki segíteni..ráadásul ez eltarthat 4-5 éves korukig, szóval én mikor ezt megtudtam, akkor lenyugodtam, hogy ez mostantól egy ideig így lesz. :-DD A doki mondta, mert a lányom már néha olyan, mint akinek elmentek otthonról..:/

Arra gondolj, hogy neki is állati rossz ez, nem tudja kontrollálni még magát, ezt neked kell neki megtanítani...

Két dolog vigasztaljon: 1. A lányod pont úgy működik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A dackorszak minden egészséges kisgyerek személyiségfejlődésének a nélkülözhetetlen része.

2. Minden dackorszak véget ér egyszer, és a következő nagy megrázkódtatásra szinte kamaszkorig kell majd várnod:))

A túlélésre, a többiek által már leírt módszerek a legjobbak. Amíg a nagy dühkitörés tart, csak arra törekedj, hogy a gyerek kárt ne tegyen magában. Ha kicsit lecsillapszik, jöhet a vigasztaló ölelés, nyugtató szavak, puszi, simi. A gyerekben tudatosul, hogy a leglátványosabb örjöngéssel sem ér el többet, mint amit amúgy is megtennél. Ha befejezi az üvöltést, ugyanúgy szereted, és elfogadod, mint korábban.

Haaaat....tegnap este Apa elvitte a pereputtyot vacsorazni. Csinalt foglalast, de meg igy is masfel orat kellett varni ( ??!!!!) ....en SOHA nem varnek asztalert ennyit de muszaj volt ertekelnem az igyekezetet. A gyerekem az etterem elotereben es parkolojaban esett at tobb rohamon. En felemeltem kabatostul - mert annyira ficankol, hogy keptelenseg megfogni - van amikor a katyaja korcanal emelem es viszem. Egyszercsak hallom nevetni....az etteremben szoszerint az allatkert szekcioba kerultunk ahol mar hasonlo kiszenvedett gyerkocok rohangaltak....az enyem is tarsult. Tok ciki volt - apja szerint ez okay volt...

Itthon egyszeruen lefogom. Nem akarom megutni - eleg ha o utlegel engem - semmilyen kart nem akarok benne tenni es arra szeretnem ravezetni, hogy a frusztraciojat ne rajtam vezesse le. Magamhoz olelem es lefogom. Masodpercek alatt megnyugszik...lehet azert hisztizik mert arra vagyik, hogy magamhoz oleljem?! Passz...nem hinnem. Na de mindegy is. Van amikor elforditom a fejem es hangtalanul uvoltok nyomdafesteket nem turo szavakat...o nem latja, nem hallja de en kiadom magambol. Altalaban az anyjat szidom...

Az a baj, hogy tuti recept nincs, mivel minden gyerek más. Ha csak az az enyéimet veszem alapul, ők is tök különbözőek voltak hiszti terén. A lányom később kezdte, 3,5 évesen, de annál intenzívebben "művelte". Szerencsére csakis itthon. Egyszerűen nem tudtunk vele mit kezdeni. Csak az idő segített. Egy év kellett hozzá, hogy alábbhagyjon a hisztivel.

A fiamnál működik a figyelmen kívül hagyás, de ha nyilvános helyen vagyunk, akkor egyszerűen megfogom, lefogom, és nem beszélek hozzá, mert semmi értelme. Ahogy lehet elhagyjuk a helyszínt, persze amit muszáj, elintézünk. Az ő figyelmét könnyebb elterelni is.

Szóval vigasztalásul csak annyit, hogy egyszer ez az időszak is elmúlik. Ha elmentek otthonról, mindig vigyél valamit neki: apró játékot játszani, vagy rágcsálni valót. Egy ideig az is leköti.

3 vagyok,

én ha bárhol vagyok, akkor is úgy csinálom, ahgy fentebb írtam...simán nem érdekel, hogy közönségünk van, ott ahol vagyunk mellégugolok, és várom a pillanatot, mikor ölelhetem...utána már nincs gond.

Ha ilyen tömeghelyen vagyunk, olyankor én tutibiztos vagyok benne, hogy csak akkor csinálja, ha idegesíti már a sok zaj, a sok ember, szóval az idegei bemondják az unalmast...tehát én is próbálom kerülni az ilyen helyeket vele..illteve a ha mégis, akkor előre megbeszéljük 3x, hogy hova megyünk, és mi fog történni...

pl. : megyünk vásárolni, veszünk: tejet, kenyeret, öblítőt, stb., jegyezd meg a tejet, meg a kenyeret, mert azt anya elfelejti ám(adj neki is feladatot, hozz egy tejfölt, és állatira dicsérd meg érte!!), és mindketten-hárman választhatunk 1, azaz EGY valamit. Egyet Neked, egyet Apának, egyet nekem....(én az öblítőt, apa a húst választja..:-DD)

Sietünk nagyon, nem szöszölünk, mert mikor kezdi, hogy anya, még ne menjünk, na ott a határ, hogy már fárad, és ha átbillen, akkor az jóisten se ment meg a hisztitől...

de a Te nyugalmad a legeslegfontosabb, azon dolgozz, hogy nyugodt tudjál maradni közben, és ne készülj ki.

Ha hisztizik is, utána kész, ha vége, nem mondogasd neki, hogy milyen rossz volt, ne kelts benne lelkifurdit, csak slussz, megtöröljük az orrod, szemed, és mehetünk tovább...