Miért ilyen nehéz? (sírás, hiszti, irigység)
Lányom lassan 2 és fél éves, és egy nagyon sírós gyerek.
Természetesen tolerálom, elfogadom, segítem.
De vannak időszakok, amikor besokallok és kikészülök.
Mostanában szörnyen hisztis, hányásig sír apróságok miatt (pl. ma porszívózáskor arrébb tettem az asztalt, amitől ő kiakadt és paff...ordítás, hiszti).
Másrészt iszonyatosan irigy, amióta bölcsibe jár.
Mindenkire rászól. "Apa nem a tiéd a zokni, anya nem viheted el a kádat" (kitalál magának dolgokat, amik nekem eszembe sem jutnának), de akárcsak az utcán is képes leszólni egy vadidegent...
Pedig elhihetitek, hogy nem ilyennek nevelem.
Nem is vagyok tök engedékeny, vannak szabályok, nem vagyok egy tutyi-mutyi anyuka. Mégis úgy érzem a határomon vagyok.
Azt hozzáteszem, hogy születése után 2 nappal már elkezdte a napi szintű sírásokat, amik órák hosszat tartottak, sokszor azt hittem biztos beteg, azért sír ennyit. Aztán 1 éves kora körül eljött az az időszak, hogy nem vett levegőt úgy bőgött, ha valami "nehézség" érte (beverte a fejét vagy csak nem találta valamelyik játékát).
Most meg az őrült hisztiben van épp benne.
Minden extrán jön ki nála.
De szerencsére nem beteg, viszont több doki szerint is hiperérzékeny.
Amit értek, csak most már kezelni nem tudok. Amikor leejt egy ceruzát, és emiatt 2 órát üvölt, és sehogy nem nyugszik meg, akkor azt gondolom, hogy egy rakás csődtömeg vagyok.
Nem is tudom mit szeretnék tőletek, talán csak egy kis vigasztalást...
Lesz még nyugis időszakom vele? Vagy ez van? Szokjam meg, hogy szétüvölti a világot?
válasza:
válasza:Én nem tolerálom a hisztit, nem ezt írtam.
A sírós énjét tolerálom, azt hogy ő alapvetően is sírós, érzékeny.
De a hiszti más eset, olyankor kap fejmosást. De épp az a bajom, hogy még ennek ellenére is képes olyanokat művelni, amit soha életemben nem gondoltam volna.
Ha nem veszek róla tudomást, akkor elhányja magát a szoba közepén.
Ha pedig rászólok, vagy mondjuk durvább eszközökhöz nyúlok, akkor amiatt felhergeli magát, még jobban sír és mi a vég? Hányás...
Nem találom nála a megfelelő utat, mert a reakciója egy és ugyanaz.
Tudom ilyenkor jobb arra hivatkozni, hogy anyuka cse.szi el, de lányom extrán különös eset. Ha valaki látja amit művel, akkor csak néz, hogy ilyet még nem látott.
S azt is látja közben, hogy én, mint az anyja igenis fegyelmet tartok, és igenis én irányítok.
De vannak esetek, amikben kezelhetetlen a kiscsaj.
válasza:Gyerekekkel foglalkoztam és volt pár kirívó eset, ahol én is csak néztem mint Rozi a moziban.
Normális, értelmes gyerekek, normális, értelmes szülők ellenére is olyanokat műveltek hiszti terén, hogy köpni-nyelni nem tudtam.
Ilyenkor talán a legegyszerűbb azt mondani, hogy biztos a szülők rontották el, de van amikor a gyerek olyan belső, érzékeny világgal születik, hogy a legapróbb dolgok is megrázzák. S a hisztikorszakban jön el az a pont, amikor az érzékeny lélek és a "kontrollálhatatlan én" teljesen felborítja a gyermeket (és ezáltal a szülőt is).
Ilyenkor nem kell drasztikus megoldásokhoz fordulni, megfélemlíteni, fenyegetni a gyereket, hogy márpedig mész a csap alá, hanem sokat kell vele beszélni a nyugodt időszakában, és idővel fel fogja fogni a kis agyacskája.
Persze a hányás "érdekesebb" dolog...
Olyankor nehéz elmenni a dolog mellett és magára hagyni a gyereket.
Én azt javaslom, hogy ha hisztizik ne hagyd ott, csak a témát, amin felhúzta magát, hanyagold. Ha lát, nem fogja annyira felhergelni magát, hogy hányjon, de ha nem szólsz hozzá, rájön, hogy azért annyira nem érdekel téged a dolog.
Ha megnyugodott, akkor pedig másról beszélgess vele, tereld el a figyelmét.
S ha már kiismerted őt (gondolom), akkor próbáld megelőzni a hisztit. Mondd el mindig mit akarsz, mi-mi után jön, hogy akarod, hogy legyen, és ha ettől eltérően viselkedik, akkor tudsz arra hivatkozni, hogy "de megbeszéltük".
Nagyon nehéz, de biztos, hogy nem marad így örökké.
Köszi a válaszokat!
Amúgy én is gyerkőcökkel foglalkoztam régebben, és soha nem gondoltam volna, hogy van ilyen gyerek is, mint az enyém. :)
válasza:végig olvastam a válaszokat meg a monológodat is, és csak egy gondolat.. próbálkoztál már azzal, hogy amikor rázendít(ene), eltereled a figyelmét?..
Ez sok gyereknél beválik. Legyen ami hirtelen leköti a figyelmét, ahelyett hogy abba merülne bele hogy leesett a ceruza.
Igen, próbáltam. De igazából nagyon, de nagyon nehezen nyugszik meg akkor is.
Mindegy. Biztos valamit piszok sz.arul csinálok.
válasza:Köszi.
Az "elég könnyű" nekem elég nehéznek tűnik.
Imádom a lányom, kis okos gyerek, viszont épp ebből kifolyólag nehezebb is "manipulálni". Főleg, ha rossz kedvű.
De próbálkozom. Valahogy csak lesz.
válasza:rafinált mindegyik.. :) Azért mondom hogy elég könnyű, mert ha már hozzászokott ahhoz hogy ilyenkor a pánik közben 'kap egyfajta kész megoldást', akkor már el fogja fogadni, tehát lesz rendszer.. olyanez minta fogmosás vgay az esti fürdés.
Ne add fel, legyél határozott. (a temperamentumos gyerekekkel nehezebb mint a 'mintagyerekekkel', nálunk ilyen is olyan is van..de mindkettő kezelhető így.. csak az előbbihez több energia kell valóban. De a későbbiekben a javára válik és nektek is jobb lesz ha sikerül leállítani erről a viselkedésről)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!