Irigység 3,5 évesen? Leírok pár sztorit, elmondanátok a véleményeteket?

3,5 éves lányom nagyon irigy lett. Tudom, hogy van egy ilyen életkori sajátossága ennek az időszaknak, de már nem tudom hogy kezeljem a helyzetet. Pár sztori:

1. Bölcsibe jár. Ha pl. elfogy a hús a főzelékhez, sír hogy megették a husimat, vagy megették a túró rudimat, stb... Pedig ő már megette a sajátját, de hát ha egy jár mindenkinek... nem tudnak többet adni a gondozónők... nincs mit tenni.

2. Játszótéren ha homokozik, ha már valaki leül mellé, sír, üvölt, kiabál, hogy elvette a lapátját, vödrét, stb... Pedig még hozzá sem ért! Aztán meg ha el is veszi, jujj, na akkor vége a világnak! Legutóbb vagy 6-7szer vágta magát hasra és üvöltött, hogy elvette!!! De ezt úgy fél-egy percenként! A végén hazamentünk.... :((

Hiába mondtam neki, hogy nem veszi el senki, az attól még az övé marad hogy más játszik vele és ha ő szeretne pont azzal játszani, akkor nyugodtan kérje vissza szépen, hiszen az övé, de ez csak elméletben megy, ha gyakorlatban kell alkalmazni, akkor sírás van! Nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Volt amikor azt mondta menjek én is oda homokozni, mert különben elveszik a vödrét! Pedig én sosem "védtem meg" a játékait másoktól, ráadásul nem is voltak olyan agresszív, pofátlan gyerekek a homokozóban. Legutóbb már hatott a beszélgetésünk és odament a kis sráchoz aki az autójával játszott és mondta neki, hogy kérem szépen, ez az enyém... Szóval már valamerre haladunk, de nagyon nyögve nyelős és nagyon ciki hogy az én gyerekem üvölt a játszótéren mint akit ölnek! Azért kellett felmennünk, mert mondtam neki, ha nem hagyja abba, és nem játszik szépen a többiekkel akkor hazamegyünk! Aztán végül nem csinálhattam segget a számból (már bocsánat), folytatódott a hiszti, haza kellett mennünk!

Nyugtassatok meg hogy nem marad mindig így és gyomorideg nélkül is le tudunk menni a játszótérre???!!! :))