Mimóza-lelkű anyukatársaktól kérdezem, hogy hogyan keményítettétek meg magatokat, mikor eljött a dackorszak?

Nekem ez nem megy...:'(

A lányom erősebb mint én, ha elkezd sírni, vele sírok, egyáltalán nem tudom, hogy mikor van tényleg baja, vagy épp csak hisztiből sír.

Próbálok vele következetes lenni, és eddig egész jól ment, de most, hogy kezd erősödni benne a dac, mindennel amit kitalál, 50x próbálkozik, 50x mondok nemet, vagy próbálok alternatívákat felkínálni neki, de ne, semmi nem jó, aztán sír, felveszem, és utána cipelhetem egész álló nap, lóg rajtam,, de már nem bírom a derekammal, viszont nemet sem tudok neki mondani, ha azt kéri vegyem fel..ez olyan érzés nekem, mintha elutasítanám a szeretetét...

Pedig látom, hogy ő nem az a földön fetrengős hisztis lesz, hanem az én érzékeny lelkű sírós tipusom, tehát ezt fogja "használni ellenem"...és nyer is, legalábbis a jelenlegi állás szerint..:-DD

Ti hogy vagytok ezzel?