Ez még normális? Talán dackorszak, de ennyire?

3 éves a lányom, tegnap levágott egy ultrabrutál hisztirohamot. De olyat, hogy ilyenre még álmomban sem gondoltam volna. Az egész ott kezdődött, hogy hazafelé jövet (vendégségben voltunk) megálltunk a tesco parkolóban, apa bement egy apróságért, mi addig vártuk őt az autóban. Addig ő kiszedte a kezét a biztonsági ülés övéből, ami nem is lenne baj, hanem mikor indultunk nem akarta visszatenni. Mondtuk, hogy be kell csatolni, mert különben megbüntet a rendőrbácsi, nem hatott rá. Akkor kitalálta, hogy ő kiszáll az autóból, és nem jön velünk haza. Mondtuk, jó, szálljon, maradjon, ha akar. Persze ezzel el is értük a kívánt hatást, és mondta, hogy inkább jön. Akkor egy kicsit meg is nyugodott, de az úton megint elkezdte. MIkor hazaértünk, akkor meg nem akart feljönni, könyörögtem neki, már mindent csináltam. Marad. Akkor maradjál. Erre persze megint észbe kapott, és akkor inkább jön, de nem jött mégsem. Akkor apa megunta, kiszedte az ülésből megfogta, és felvitte a lakásba. Végig ordított az egész lépcsőházban (amúgy apa egyáltalán nem volt durva vele), de ő csapkodott, üvöltött, mindent csinált. Fönt nem akart levetkőzni, ami a keze ügyébe került, mindent eldobott, földhöz vágott. A férjem megpróbálta hideg vízzel megmosni az arcát, nem segített. Semmi nem segített. Adtam neki vizet, abból ivott 2 kortyot, a többit direkt kiöntötte az asztalra. Mondtuk neki, törölje föl, persze esze ágában sem volt. Akkor mondta, kér inni, adtam neki még egy pohárral. Azt zutty, magára öntötte, szintén direkt. Utána odajött hozzám, kezemben a 2 hónapos testvére, és rácsapott a húga lábára, és még egyet, és még egyet, pedig mondtam neki, hogy hagyja abba. (amugy nagyon szereti a testvérét, kicsikémnek szólítja, félti, puszilgatja, stb, eddig semmiféle probléma nem volt ezzel kapcsolatban.) Aztán a férjem levetkőztette, mert vizes volt ugye a ruhája, le is akarta tusoltatni. Leült vele a fürdőszobába, egy ideig még csapkodta a lányunk apát, aztán apa kitárta a karját, és itt látszott rajta, hogy úgy megbánt mindent. Puszit adott apának, ahol fájt, aztán jött hozzám is, a testvérétől is bocsánatot kért, és ezután mintha elvágták volna, megnormálisodott.

De én nem gondolom, hogy ezen a szinten ekkora hiszti normális lenne. Már mindere gondoltam, hogy én vagyok a szar, hogy rosszul kezelem, már mindenre gondoltam, mi okozhatja. Nekem nem volt valamifelhotlen gyerekkorom, ezért én mindent megpróbálok jobban csinálni, mint a szüleim, de lehet, hogy nem vagyok jobb.. sőt.

Mit tegyek?