Hogy képes valaki megütni a gyerekét?

16 évesen én is úgy gondoltam, hogy soha nem fogom bántani a gyereket. Nem ütöm meg, nem szidom le, mindig lesz rá időm, és minden elmagyarázok neki, és én leszek a világ legjobb anyukája.

Aztán amikor az embernek 24 órában KELL figyelnie a gyerekre,(sokszor éjszaka is) mellette mos, főz, takarít, kertet gondoz, tanul, (mert manapság a felnőtt is tanul), az egy kicsit több, mint magántanulóként bébiszitterkedni. És van olyan helyzet, amikor egy határokat feszegető kisgyerek mellett anyucit elkapja az ideg. Hiába magyarázod neki szépen, CSAK AZÉRT SEM azt csinálja. Hiába érti, és hiába van igazad. Ilyenkor nem vagyok büszke magamra, de azt hiszem egy-két okkal megérdemelt taslitól még nem lesz lelkibeteg a gyerekem.

Más az ha valaki nem törődik a gyerekével és üti veri.

Nevelő célzatú pofonról hallottál már, Kérdező?

Nem sokára betöltöm a 16-ot, szeretem a kisgyerekeket, de egyáltalán nem értek egyet veled, Kérdező. Kisebb koromban én is kaptam pofonokat, ütést a popsimra stb. mégis itt vagyok. És tudod mit Kérdező? Nem bánom. Nem volt mind teljesen jogos (nem lettem agyon verve mielött valaki elkezdene ezen sápítozni), de a pofonok, ütések többségét valami olyan dologért kaptam, amiért én is meglegyinteném a gyerekem (már ha lenne/lesz). És újra végig csinálnám, ezerszer inkább, mint hogy 16 évesen a két kisebb testvérem nevelgessem, magántanulóként, a legszebb éveimet áldozva fel értük. Nagyon szomorú szerintem ez a helyzet. A kamasz éveidnek tényleg nem erről kéne szólnia, nem két kisebb gyereket kéne nevelgetned. A kamasz évek pont annyira fontosak az ember életében, mint az első hónapok. Csak míg az első hónapokban a mozgást tanulják a babák, addig a kamaszkor a társas kapcsolatok (nem csak a párkapcsolatokra gondolok), önmagunk felfedezéséről szól. És nem hinném, hogy két pici mellett ez olyan könnyen megoldható. Barátokkal kéne moziba, ide-oda járnod, felfedezned a korlátaidat. Nem otthon ülnöd, meg a babákat vinni a parkba.

Mióta vagy magántanuló? Mi az oka ennek? Nem hiányzik az iskola? Szeretném megérteni a helyzetedet.

Visszatérve a kérdésre, gondolom ti sokat küzdöttetek a tesóidért, de nem mindenkinél van ez így, ne általánosíts. Minden, normális életösztönnel megáldott ember elhajol ha látja, hogy felé lendül egy kéz (szerény véleményem szerint). Hogy képes erre egy anya? Ha már 10000* elmondtad a bébinek, hogy ne dugdossa a konektorba az ujját, de ő csinálja semmi más nincs rá hatással, hiába ülteted le a bünti székre (ami szerintem nagyobb marhaság, mint ha megütnéd a gyereket) feláll és csinálja tovább, akkor szerintem ez a megoldás következik, általában erre mindenki hallgat. Teljesen más, amire te gondolsz (rendszes bántalmazás), mint az ha néha kap a gyerek egy-egy pofont. Anyud meg, ha jól vettem ki a szavaidból, nem igazán van a csöppségekkel, szóval nem tudom, mikor ütné őket.

Le lehet pontozni, hogy kegyetlen vagyok, de enm érdekel, szerintem néha jó tesz egy pofon.

"Nem kell ütögetni a vállam,vállunkat,tudjuk,hogy jól neveljük és ez látszik is :) Sok sikert a gyerekneveléshez."

Nem tudom ki írta (gondolom a kérdező),de nem izgt,ki hogyan neveli a gyerekét.Mindenki csinálja ahogy jólesik,majd pár év múlva meg kiderül,hogy embert nevelt belőle vagy 1 nagyképű senkit.De a véleményem akkor sem változik,mindegy mit írsz privátban vagy mit nem....

Az meg,hogy egy 16 éves akar kioktatni olyan embereket,akiknek saját gyereke van és ott van vele napi 24 órát,teljesen nonszensz...

(és köszönöm,nem kérek újabb privát üzenetet)