Szerinted belefér néha egy-egy pofon vagy fenékre csapás fegyelmezésként?

Szerintem egyáltalán nem fér bele. Pont. Az agresszió agressziót szül. Ha azt látja, hogy anya- ap így oldja meg, akkor ő is verekedni fog; a játszótéren a homokozóban, az óvodában, később esetleg a kistesójával...

2 gyerekem van, ezidáig SOHA nem kapott egyik sem, mégis szófogadó, értelmes gyerekek.

És elég komoly baj, ha egy szülő máshogy nem tud hatni a gyerekére. (nem a gyerekben van a hiba)

Náluk sem lehet mindent. Ha olyan van, akkor bizony büntetek. De sosem veréssel. Sarokba állítással, egy helyben üléssel, nem tudomásul vétellel....

Mindenki nevelje úgy a gyerekét ahogy akarja. Sok gyereknek nem ártana néha egy-egy fenékre csapás, csak ma a túlzott óvás a divat. Nem igaz hogy nincs összefüggés a gyerekek neveletlensége és eközött. Egyébként az az igazság amit már mások is írtak, hogy minden gyerek más, a szülőnek kéne éreznie hogy mi kell a neveléséhez... Sokaknak elég a szép szó, de nem mindenkinek.

Termászetesen a verést elítélem, mert az nem vezet semmi jóra, de szerintem NÉHA 1-1 fenékrecsapás belefér.

67%- os. Akkor is azt mondom, hogy a szülő hibája, ha máshogy nem tud hatni rá.

Nem ismerhetem más gyerekét, ez tény. De a verés, az agresszió sosem lehet jó megoldás. (ahogy egy válaszoló írta, a kicsi bele akart nyúlni a konnektorba, rásózott a seggecskéjére, és máskor is akarta)

A verés sosem jó eszköz. Esetlegesen az aktuális problémát megoldja ideig- óráig. De sosem hosszútávon.

Persze, azt aláírom, hogy egy szülőnek is eldurranhat az agya, és ha huszadszor és ezredszer sem érti a gyerek, hogy nem, akkor rácsap a fenekére, kezére (pofon soha semmiképp). Nem ítélem el, ha tényleg nagyon ritkán fordul elő. Nekem is volt már, hogy majdnem. De ötvenedszer iis levettem az asztalról, leültettem a székbe, megmondtam, hogy ne merjen elmozdulni, amíg nem mondom. Negyed óra után bocsánatot kért, ésnem mászott az asztalra....

Nekem nem fér bele, nem hiszem, hogy ez bármi jóra vezetne, de ez az én véleményem.

36-os:

Nem feltétlenül a szülő hibája.

Ikreim vannak.

Ugyanaz a dolog miatt az egyikre elég szigorúan rászólni, abbahagyja. Ha háromszor rászóltam valami miatt, akkor többet nem is fogja csinálni.

A másikra ezerszer rá lehet szólni, ezerszer el lehet onnan vinni. VAgy abbahagyja, vagy nem. Ha így sem hagyja abba, kap egy pacsit (mert még ütésnek sem nevezném, mert nem akkorát kap, hogy fájjon) a kezére, és csak akkor érti meg, hogy "tilos".

Ezen kívül két év alatti gyerekkel nem lehet "megbeszélni" a dolgokat, mert úgysem fogja megérteni.

Vagy szabad valamit vagy nem. Ha szófogadatlan, akkor vagy van következménye vagy nincs. Ennél mélyebb összefüggések ok-okozati viszonyának megértését elvárni irreális dolog tőlük.

Ja, és indulatból sosem kapott egyik sem, kiabálni sem szoktam velük.

Annál rosszab nincs, amikor elbrul az ember agya, és üvölt a gyerekkel vagy úgy üti meg, mert abból tényleg nem tanul a gyerek, legalábbis nem azt tanulja meg, hogy szót kell fogadni.

(5)34 A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, _testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek_, illetve bánásmódnak.

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 6§ (5). A második mondat szövegét megállapította: 2004. évi CXXXVI. törvény 53. §. Hatályos: 2005. I. 1-től.